Hello Mindenki!

Régebben sokat gondolkodtam azon, miért is nehéz bevonzani az embereket (itt elsősorban a középiskolás, egyetemista, valamint a 30-as, 40-es korosztályra gondolok, de természetesen nagyon boldog vagyok akkor, amikor 50+-osokat, vagy nagyszülőket látok játszani) a társasjátékozás világába? 

A válasz szerintem összetett. Makroszinten, ha az ország társadalmát nézem egzisztenciálisan, akkor kijelenthető, hogy nem vagyunk jóléti állam, márpedig a társasozás nem egy olcsó hobby. Ha mikroszinten vizsgálom, akkor azt látom, hogy pl. a mai tizenévesek leginkább a számítógépes játékok világában vannak elmerülve. (nekik egyébként jó hír, hogy vannak applikációkat használó társasjátékok) 

Aztán ott van az a sztereotípia, hogy a gyerekek játszanak. Felnőtt fejjel társasozni? Ugyan már! Mondjuk ezt azért nem értem, mert anno, amikor én gyerek voltam, a szüleim, nagyszüleim is felnőtt fejjel ültek le velünk játszani. Tudom, más a világ, digitalizáció, mókuskerék, rohanás, pénzszerzés, meg kell élni, meg még gyereket is nevelni, nem érünk mi arra rá, hogy hétvégenként még ilyen játékokkal játszunk, amik ráadásul még drágák is, meg különben is.

A másik dolog, a rossz/negatív képzettársítás. Ha valakiknek azt mondtam, hogy hétvégente játszom, akkor ilyesmiket kérdeztek: Nyerőgép? Pénzbe pókert? Totó, lottó, tippmix? E kérdések után meg én néztem rájuk furán. (tény, egy időben mixelgettem, de már abbahagytam)

Nos, tegyünk tisztába néhány dolgot:

1. Ezekkel a modern társasjátékokkal NEM gyerekek játszanak! (mivel a legtöbb játékra az van írva, hogy ajánlott korosztály: 8+, ami a legtöbb esetben 10+. De vannak 14+-os játékok is. Persze, egy 10 éves emberke is gyerek, de pl. egy családi társasjáték esetében a szabálykönyvet ő nem biztos, hogy elsőre meg fogja érteni. Kell oda egy felnőtt ember, aki azt elolvassa, értelmezi, majd elmagyarázza, és aztán szépen elkezdenek az adott játékkal játszani.
2. Az előző mondatból következik, ezek a játékok befektetést kérnek, elsősorban időt és türelmet. El kell olvasni, meg kell érteni, el kell kezdeni játszani (közben a szabálykönyv még biztos, hogy előkerül, jól csináljuk? jó helyre tettem? annyi nyersanyagot vettem el? stb.
3. Azt tapasztalom, hogy ma a legtöbb embernek nincs türelme. A figyelem rövid ideig tart. A szellemi befektetés nem menő. Visszakanyarodva a 2. ponthoz, a társasjátékok pont ezeket kérik. Talán emiatt a legnehezebb bevonzani az embereket ebbe a nagyszerű világba.
4. Nem minden társasjáték drága! Attól, hogy egy játék olcsó, nem feltétlenül rossz! Sok díjnyertes, vagy jelölt játék létezik olyan összegért, amit mindenki meg tud engedni magának, aki ebbe a hobbyba belevág.
5. Igen, vannak drága játékok, tíz-húszezrekbe kerülők és még ennél is drágábbak. És igen, ezt nem mindenki engedheti meg magának. Ezért is írtam a második bekezdésben a jólétiség hiányáról, ami bizony itt is megmutatkozik.

Kivel játsszak?, teszik fel a kérdést. Mert sajnos vannak olyan emberek, akiknek vagy nincs családjuk, vagy ő úgy gondolja, hogy a család erre a hobbyra nem lenne vevő, esetleg nincs olyan baráti köre, akikkel le tudna ülni játszani, vagy ugyanazt kapná tőlük, amiről a negyedik bekezdésben írtam.

Sokan még mindig cikinek érzik a dolgot, tudok olyanról, aki egyszemélyes, illetve olyan társasokat vesz, amelyben van ún. szóló mód, vagyis pl. automa kártyákkal oldja meg a játék, hogy valaki egyedül is játszhasson vele. Egyedül társasjátékozni. Na, ez pont egy oximoron.

Tudok olyat is, aki konkrétan azt mondta nekem, ő azért nem játszik már, mert nem szeret veszíteni. Ki szeret? :) De a játék már csak ilyen, egyszer nyersz, máskor utolsó vagy, valamikor meg épp hogy lemaradsz az első helyről. Azt gondolom, ha egy felnőtt ember ilyet mond, az sok mindent elárul róla. Pontosabban arról, hogyan kezeli az ilyen szituációt.

Én pl. szeretek sakkozni. A sakk egy kifejezetten konfrontatív játék. Ezért sokan nem szeretik. Gyerekkorban azt tanítják a sakkozni tanuló gyerekeknek, hogy játék előtt és a parti végén is kezet fogunk ellenfelünkkel. Ha kikapsz vagy feladod, te nyújtod a kezed és gratulálsz a másiknak. Játék közben csendben vagy. Ezek rendkívül fontos dolgok egy gyerek pozitív személyiségének kialakításában, s nem utolsó sorban fair play-re nevel. Veszíteni tudni kell, a vereséget el kell viselni. Legközelebb te lesz a jobb és te nyersz.

A másik, amit megfigyeltem, de erre majd a játéktípusoknál bővebben kitérek, hogy sokan nem szeretik a kooperatív játékokat, mert egyedül akarnak nyerni, nem csapatban…és akkor még csodálkozunk, hogy szinte semmilyen szinten nincs összetartás az emberek között…

Jogosan merülhet fel egy olyan kérdés, hogy oké, én vevő lennék erre, tízezer alatti játékot megengedhetek magamnak, van otthon nagy asztalom, társaságot is tudnék, de mégis melyik játékot vegyem meg? Az előző cikkben írtam, hogy erre a kérdésre nehéz válaszolni, ezért most inkább azt mondom, írd be a google keresőbe, hogy társasjáték, társasoznék, milyen játékot vegyek, kezdő társasozónak mit ajánlotok, stb. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik magyar csatornába bele fogsz futni. Innentől pedig már rajtad áll a dolog.

Mert ha egyszer bent leszel, örökké hálás leszel a játékok adta élményeknek. De erről majd a következő cikkben lesz szó. 

Ha van kedved, írd meg, Téged ki, milyen játékkal vonzott be ebbe a világba, melyek a kedvenc játékaid, mik vannak a kívánságlistádon? De magára a cikkre is reagálhatsz.