Hello Mindenki!

A mai cikkemben mindösszesen kettő játékról fogok írni, mindkettő kapható magyar nyelven, áruk pedig 15ezer ft alatt van, tehát még mindig ama bizonyos tűréshatáron belül (legalábbis, ami engem illet), bár ahogy elnézem a piacot, egyre inkább megyünk a 15-25e ft közötti árak irányába, de szerencsére azért még találni ez alatt, sőt, még 10ezer alatt is nagyszerű társasjátékokat.

De akkor vágjunk is bele.

A régebben megjelent játékról szeretnék beszélni előbb, amely 2014-ben Spiel des Jahres (év játéka) jelölt volt gamer kategóriában! 2018-ban újra kiadták, bár sokáig nem lehetett kapni, – véleményem szerint ez is a jó játékok egyik ismérve – de most nagyon is raktáron van, 13e alatt be is lehet szerezni. Ez a játék pedig nem más, mint a Concordia, amely nekem nagy-nagy kedvencem! De mielőtt belemennék a szubjektív dolgokba, előbb szeretném Veled megismertetni ezt a szuper társast.

Tematikája visszarepít bennünket az ókori Rómába. Különféle személyiségekkel vagyunk (őket a kezünkben lévő kártyalapok keltik életre), akik különféle akciókat biztosítanak számunkra. Minden játékos ugyanazzal a kézzel indul, viszont van egy piac, ahonnan további kártyákat vásárolhatunk, ami nagyon is fontos lesz, ha sok pontot akarunk szerezni a játékban, ami végső soron a fő célunk, hiszen a játékot az fogja nyerni, aki a végén a legtöbb ponttal rendelkezik. Ezeket a pontokat a játéktábla szélén körbefutó pontozósávon fogjuk lelépni. Most ezeket a kártyatípusokat és hatásaikat nem fogom leírni, a szabálykönyvben gyönyörűen illusztrálva vannak. A játék elején két telepesünk (egy emberfigura és egy hajó) Rómában pihen, és várják, hogy bevetésre küldjük őket. Nem kell megijedni, ebben a játékban nem harcolunk, az egymással való kitolás abban rejlik, hogy egy adott városba ki épít előbb házat, s bár mindenki építkezhet ugyanoda, de aki később ér egy adott városba, annak többe fog kerülni az építkezés. A másik pedig a kártyák vásárlása, mert lehet, hogy amelyik kártyát kinézted magadnak, azt valaki megveszi előled. És ennyi. A játék szépsége és trükkje pont a kártyákban rejlik, ugyanis ezek a játék végén szorzóként működnek, azaz minél többet gyűjtöttél pl. a Saturnus kártyákból, annál magasabb lesz a szorzód azon provinciák száma után, amelyekben legalább egy házad van. Trükkösek még a téglavárosok is, mert a játék végén a Jupiter kártyák a nem téglavárosok után adnak pontokat, viszont a téglavárosok kivételével az összes többi városban ahhoz, hogy házat tudjunk leépíteni, téglára, mint nyersanyag, szükségünk lesz. Izgalmas eleme a játéknak a raktár, amely 12 hellyel rendelkezik, ebből négyet elfoglal 2-2 telepesünk (két ember és két hajó), a maradék nyolc helyből pedig hatra kerülnek fel nyersanyagok a játék elején. Magyarán, minél több telepest teszünk majd fel a táblára, annyival nő majd a raktárunk kapacitása, ami az elején nyolc, de később akár tizenkettő is lehet. Ráadásul érdemes minél több telepest feltennünk a táblára, mert ezeknek a száma határozza meg a mozgásunk mennyiségét, vagyis míg a játék elején csak kettőt mozoghatunk (hiszen 1-1 ember+hajó van Rómában), a játék vége felé már hat mozgáspontunk is lehet, amelyet tetszőlegesen osztunk szét egységeink között. Arról nem beszélve, hogy a játék végén ezekért a telepesekért is pontok járnak, szorozva annyival, amennyi kártyánk van az adott típusból. Valamint több telepes több helyre tud eljutni, így körünkben több házat is leépíthetünk, csak győzzük nyersanyaggal. A kártyákról még annyit, hogy játékosszámtól függően kerül fel bizonyos mennyiség, a kártyák öt csoportba vannak sorolva, római számokkal jelölve (I., II., III., IV., V.), és pl. egy 3 fős játék esetén a IV. és az V. számmal jelöltek nem játszanak. A piacot előbb a I. jelűből kell feltölteni, ezután jön sorrendben a többi. A kártyák között vannak ugyanolyanok, amelyek már a játék elején a kezünkben vannak, vannak különbözőek, és vannak olyanok is, amelyek hatása picit eltér kiindulási lapjainktól. A játék akkor ér véget, ha valaki leépíti az utolsó házát is (amiből mindenkinek 15db van), vagy megvásárolja az utolsó kártyát a kínálatból. A kör befejeződik és kezdődik a számolás. Azt mindenki ki tudja számolni játék közben, hogy mennyi pontja lesz, de hogy a másiknak mennyi lehet, ehhez jó memória kell, hogy tudjuk, melyik fajta kártyából ki mennyit vásárolt. De őszintén, játék közben ki nézi ezt, s ha nézi is, egy idő után biztosan elfelejti, legalábbis nem fog emlékezni mindegyikre.

Nagyon hosszúra nyúlt ez a bemutató, és még közel sem írtam mindenről, de nem ez volt elsősorban a célom, hanem az, hogy megismertessek Veletek egy olyan játékot, amely, bár a doboza és a grafikája alapján nem az a társas lesz, amit elsőnek emeltek le egy bolt polcáról, viszont a nem túl dizájnos külső annál jobb belsőt rejt.

A játék 2013-ban jelent meg, a BGG-n az előkelő 19. helyet foglalja el, s jelen szöveg írásakor több mint 30ezer! szavazat alapján a játékosok értékelései alapján 7.96, az átlagpontszám szerint pedig 8.12 a mutatója. Ami – véleményem szerint – kiváló és nem véletlen! A játékidő játékosszám függő, mi általában hárman szoktunk leülni vele, s kb. 1.5-2 óra alatt játsszuk ki, és ehhez még hozzájön a ki-és elpakolás, ami újabb fél óra.

A Concordia egy klasszikus stratégiai társasjáték, nem az agyégetős fajtából (bár a BGG szerinti 3.01/5 nem ezt sejteti) , interakció nem nagyon jellemzi, fontos benne a pakliépítés, a megfelelő kártyák jó időben való kijátszása. A tábla képe szép, aki szereti a történelmi témájú társasokat, viszont nem szereti a dobókockás játékokat, szeret gondolkodni, előre tervezni, és egy jó ár/érték arányú társasjátékot keres, annak nyugodt szívvel ajánlom.

A másik játék 2019-ben jelent meg, hozzánk 2021-ben érkezett meg a magyar verziója, tehát egy viszonylag friss játékról beszélünk. Engem elsősorban a tematikája fogott meg, ugyanis egy kocsmamenedzselős játékról van szó, ez pedig a Tavernák Tiefenthalban.

Ha a tematikát nézzük, akkor a középkorban járunk, egy német városban, ahol megpróbáljuk vendégeink számára igazán vonzóvá tenni csehónkat. Ehhez majd fejlesztenünk kell azt, amihez sok pénzre lesz szükségünk, de közben a sörtermelésről sem szabad elfeledkeznünk. Ebben a játékban is a kártyáké az egyik főszerep, a másik pedig a dobókockáké. S bár én a dobókockás játékokat nem igazán szeretem a kiszámíthatatlanságuk miatt (meg azért sem, mert legendásan rosszul dobok), azt kell, hogy mondjam, ebben a játékban a kockadobások eredményét lehet módosítani különféle módokon, ráadásul egy négy fős játékban, amikor 4db D6-tal dobunk, igazából elég, ha csak egy kocka eredménye lesz számunkra ideális, ugyanis amikor a söralátétről leveszünk egyet, a többit továbbadjuk. Sokkal fontosabb lesz az, hogy mit dobtak a többiek. A négy kockából ugyanis hármat a játékostársainktól kapunk. Ezen kívül van még mindenkinek arra lehetősége, hogy plusz kockákat használjon, ezek száma maximum három lehet, és nagyon nem mindegy, hogy egy körben négy, vagy akár hét kockát használunk fel. Izgalmas eleme a játéknak a kolostor, ahogy haladunk annak sávján, különféle jutalmakat kapunk. Továbbá minden forduló kezdete megjutalmaz bennünket. Mivel a játékot győzelmi pontokra (GYP) játsszuk, ezért elengedhetetlen, hogy sok nemest csábítsunk a krimónkba. Ezek mindegyike 10 GYP-t ér, viszont sok pénzt nem hoznak, de hát valamit valamiért. Ráadásul a helyet sem nagyon foglalják, ugyanis míg a többi vendég külön asztalhoz ül, addig a nemesek szeretnek egy asztalnál sörözni, ezért nagyon nem mindegy, hogy korlátozott számú helyeink (a játék elején ez három) milyen gyorsan telnek be, mert amikor az utolsó vendég is helyet foglal, nem húzhatunk több lapot. Itt említeném meg a laphúzás, mint szerencsefaktor szerepét. A játék elején ez még nem gond, mert ha az első fordulóban rosszul húzunk, a következő fordulónk biztosan jó lesz, viszont ahogy megy előre a játék, és egyre vastagabb lesz a paklink, nagyon nem lesz mindegy, hogy mennyit sikerül felhúznunk a személyzetből. Tapasztalatom az, minél több kockával dobunk, minél jobb kockákat tudunk elvenni játékostársainktól és minél több jó (és sok) lap jön a húzópaklinkból, annál nagyobb eséllyel fogjuk megnyerni a játékot. A pakliépítős játékokban ez benne van, pláne, ha ez még kockadobással is meg van bolondítva. Cserébe viszont egy nagyon jó hangulatú játékkal fogunk játszani. Külön pozitívum, hogy a társas négy plusz modult is tartalmaz, melyek egymásra épülnek, s ezekkel kiegészülve sokkal izgalmasabb lesz a játék, ráadásul az újrajátszhatóságot is nagymértékben növelik. Mi először az alapjátékot próbáltuk ki, utána beletettük egyből az összes kiegészítőt, valóban sokkal jobb lett velük a társas, azóta csak így játsszuk.

Akiknek felkeltette érdeklődését a téma, vagy korábban már szemeztek a játékkal, azoknak bátran ajánlom kipróbálásra. Akik szeretik a dobókockás játékokat, jobban kedveleik, ha több a szerencse egy játékban, azok feltétlenül tegyenek egy próbát vele. Év játéka jelölt társasról beszélünk, a BGG-n jelenleg a 236. helyet foglalja el, 7.23 és 7.61-es átlagpontszámokkal, közel 9ezer szavazóból. A játék kb. egy óra alatt kijátszható (gyakorlott játékosokkal, egyébként biztosan tovább fog tartani), nehézsége 2.7/5, tehát egy közepesen összetett stratégiai játékról beszélünk, a sok dobókocka tehát ne tévesszen meg senkit. Ára hasonló a Concordiáéhoz.

Ha végig olvastad, köszönöm!

Ha játszottál már valamelyik játékkal, kérlek, ne tartsd magadban, és írd meg róla őszinte véleményed!

Ha e cikk elolvasása után kedvet kaptál valamelyik (vagy mindkettő) kipróbálására/megvásárlására, azt gondolom, nem fogod rossz játék(ok)ba fektetni a pénzed.