Hello Mindenki!

Korábban írtam egy rövidke cikket arról, hogy aki elkezd társasjátékozni, az milyen játékokkal induljon el. Igazából semmi konkrétumot nem mondtam, csak nagy általánosságban puffogtattam közhelyeket. Ezért most, ebben a cikkben, konkrét leszek, és pontosan 12 játékot fogok ajánlani, remélem, így elsőre, kezdésnek elég lesz. :)

Szeretném hangsúlyozni, attól, hogy egy játék nekem bejön, Neked nem biztos, hogy be fog. Nem ismerlek, kedves Olvasó, aki ezen sorokat most olvasod, de megpróbálok a lehető legjobb tudásom szerint a segítségedre lenni. Olyan társasokat fogok ajánlani, amelyek zöme díjnyertes vagy valamilyen kategóriában jelölt volt. Ami még közös ezekben a játékokban, hogy most, 22 januárjában, ahogy néztem az árakat, egyik sem haladja meg a tízezer forintot, viszont vannak köztük pár ezer forintért beszerezhetők is. A mai modern társasjátékok áraihoz képest ezek igazán olcsónak számítanak. Mindenképpen ajánlott utána olvasni ezeknek a játékoknak, bemutató videókat nézni, fórumokat olvasni, de leginkább kipróbálni őket. És ha megtetszettek, bejöttek, akkor meg lehet őket vásárolni, és biztos vagyok benne, hogy igazi ékkövei lesznek a háztartásoknak.

Az alábbiakban olyan társasjátékokat szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amelyek elsősorban kezdő, a társasjátékokkal most ismerkedők számára lesznek ideálisak, könnyen tanulhatók, könnyen taníthatók, gyerekekkel is játszhatók, működnek kevesebb-több játékosszámmal is, játékidejük vagy rövid (15-30 perc), de ha hosszabb, akkor sem haladja meg az egy órát.

Ha egyedül vagy, nincs kivel játszanod, akkor sem kell elkeseredned, léteznek kimondottan egy főre készült játékok. Ami elsőre eszembe jutott, az Onirim (1-2 fő, 15 perc, 2010.). Játékosszámra ugyan 2 van írva, de nem tudom, ezt hogyan lehet ketten játszani, hidd el, ez egy egy fős kártyajáték. Jelenleg nem kapható, maga a játék nyelvfüggetlen, kártyajátékról beszélünk, viszont applikáció formációban elérhető és a telefonodra telepíthető. Hármasával kell gyűjteni az azonos színű kártyákat, de két egyforma jelű nem kerülhet egymás mellé, illetve ha van nálad kulcs szimbólumú kártya, és feljön egy ugyanolyan színű ajtó, egyből kinyithatod, különben a három lap nyitja. Négy szín van, mindegyikből 2-2 ajtót kell kinyitni, és akkor nyertél. Igen ám, de van 10 fekete gonosz lény, ami, ha feljön, akkor vagy be kell áldoznunk egy kulcsot, vagy el kell dobni a kezünkben lévő összes lapot, vagy a húzópakli felső 5 lapja kerül a dobópakliba. Ha elfogynak a lapok, mielőtt a 8. ajtót is kinyitnánk, a rémálomban ragadtunk, vagyis elvesztettük a játékot. A másik, a Ganz schön clever (1-4 fő, 30 perc, 2019.), ami egy fővel is kiváló szórakozás, ráadásul ezt neten is játszhatod, ha ide kattintsz. Itt 6 különböző színű kockákkal dobsz és az eredményből egyet kiválasztasz, és beírod a lapodra. Ezután újra dobsz, majd még egyszer és összesen 3 kockát használsz fel, ellenfeleid pedig a maradék háromból 1-1-et. Lesznek majd újra dobási és plusz kocka felhasználási lehetőségek. A végén összeszámoljátok a pontjaitokat, és aki a legtöbbet gyűjtötte, nyer. Igazi gémer játék!

Párosan szép az élet, avagy kimondottan ketten játszható játékok. Az első, azt hiszem, elég egyértelmű, ez pedig a 7 csoda: Párbaj (2 fő, 30 perc, 2016.). Szenzációs játék, az alap 7 csoda 2 fős verziója, szerintem jobb, mint az alapjáték, ha van egy ember, akivel le tudsz ülni játszani, (feleséged/férjed, barátod/barátnőd, gyereked, testvéred) akkor ez a Ti játékotok lesz! Itt 3 fordulón keresztül próbáljátok a legnagyobb római birodalmat felépíteni kártyákból, fejlesztve a tudományt, a kereskedelmet és a hadsereget. A szabályok egyszerűek, az újrajátszhatóság nagy, remek taktikai-stratégiai kártyajáték. És akkor legyen még egy párbaj, ez pedig a Bang! kártyajáték szintén 2 fős verziója, a Bang! A párbaj (2 fő, 30 perc+ 2016.), amit én nagyon szeretek. Az a jó benne, hogy ebben nem lehet kiesni, (az alapjátékot ezért nem szeretem) és úgy játsszátok, ahogy akarjátok, értem ez alatt azt, hogy alapból 4-4 karaktere van mindenkinek, de ha rövid partit akartok, akkor csak 2-2-t tesztek be, ha hosszabbat, akkor 5-6-ot. Egyikőtök a banditákat irányítja, másikótok pedig a sheriff embereit. Kártyákat játszotok ki a kezetekből és megpróbáltok minél több lövést, azaz bang-et bevinni az ellenfélnek. Jó móka! :) Végezetül itt említenék meg egy kooperatív, szintén kártyajátékot, a Hanabit (2-5 fő, 25 perc, 2014.), mégpedig azért, mert szerintem 2 fővel működik a legjobban. A játék trükkje, hogy egymás lapjait látjátok és megpróbáltok egymásnak segíteni, hogy a lehető legtöbb tűzijátékot hozzátok létre. Egy tűzijáték akkor tökéletes, ha az 5 kártyalap növekvő sorrendben kerül egymásra 1-5-ig. Összesen 5 szín van, tehát 5 tűzijátékot készíthettek. Viszont a segítségadások száma korlátozott, ráadásul egyszerre csak egy dolgot mondhattok a másiknak, vagy az azonos színű vagy pedig az azonos értékű lapokra mutathattok rá. Igazi memória játék, pici szerencsével, de ha ügyesek vagytok és figyeltek, ki fogjátok tudni rakni mind az 5 tűzijátékot.

A következő játékok min. 3 fővel játszva jók, bár lesznek köztük olyanok is, amelyek 2 fővel is remekül működnek. Nézzük!

Carcassonne (2-5 fő, kb. 45-60 perc, 2001.)  – Lapkalehelyezős játék, amiben a játékosok a fejjel lefordított lapkákból húznak egyet, majd felfordítva azt,  lehelyezik egy, már előzőleg lerakott lapka mellé (minél több lapka van lent, annál több a lehetőségünk). Fontos, hogy a lehelyezett lapkát (négyzet alapú) egy másik, már korábban lehelyezett lapka mellé kell raknia úgy, hogy a két él, ami egymással érintkezik, szabályos legyen, pl. mező oldal csak mező oldallal érintkezhet, út csak úttal, vár csak várral. . A lapkák várat, utat, és templomot ábrázolnak, mindre tehető 1-1- figura, ami addig nem vehető vissza, amíg a vár nincs befejezve, az út nincs lezárva, a kolostor pedig nincs körbe építve. Ezen kívül mezőkre is tehető bábu, de az a játék végéig ott marad, akkor viszont minden befejezett várért, amit „lát”, a játékos kap 3-3- pontot. A bábuk száma kevés, ezért nagyon meg kell gondolni, mikor és hova tesszük le őket, mert ellenfeleink jól kibabrálhatnak velünk. 2001-ben az Év játéka volt (Spiel des Jahres). Rengeteg kiegészítő megjelent hozzá, tavaly pedig megjelent egy jubileumi kiadás a 20. évforduló alkalmából. Kezdő játéknak tökéletes választás!

Mint ahogy tökéletes első játéknak a Catan telepesei (3-4 fő, kb. 60 perc, 1995.), ami szintén egy német játék. Itt hexa lapkákat teszünk le a játék elején egy „vízzel” körbezárt területre, de a lapkák lehelyezése játékonként változó. Ezekre számok kerülnek, majd 3 lapka találkozási pontjára mindenki lehelyez a játék elején 2-2 lakóházat. Kockadobós játék, amelyben a kocka értéke után azok a területek termelnek, amelynek az értékét kidobtuk, és az ott található épületek játékosai nyersanyagot kapnak, amiből épület fejlesztést, útépítést, speciális kártyákat ill. újabb lakóházakat vehetnek. Aki előbb eléri a játékban a 10 pontot, ő a nyertes. Nagy szerencsefaktorú játék, de nagyon hangulatos, érdemes vele próbát tenni.

A Gazdálkodj okosan! helyett ajánlom az Álomház (2-4 fő, kb. 30 perc, 2017.) című játékot, ami egy könnyen tanulható, könnyed, rövid (kb. 30 perc) családi játék, amelyben, ahogy a címe is mondja, megépítjük, pontosabban berendezzük álomházunkat, s közben felfogadhatunk mindenféle mesterembereket, dekorációkat kaphatunk, de a tetőre is figyelni kell, a színére és a darabszámra is. Tehát egy kicsit kell benne agyalni, 2 fővel igazi gémer játékká válhat, figyeljük a másikat, milyen lapokat vesz, hova helyezi le a házában. Családos szülőknek nagyszerű hétvégi kikapcsolódás lehet ez a gyönyörűen illusztrált társasjáték.

A Csillagvadászok (2-6 fő, 15-30 perc, 2019.) egy igazán színes, cuki alkatrészekkel, jópofa hőskártyákkal rendelkező amolyan programozós játék, ahol kártyák segítségével mozgatjuk az űrben a kis figuráinkat. Célunk, hogy minél több színes csillagot összegyűjtsünk, és mi rendelkezzünk a játék végén a legtöbb ponttal. A gravitáció, vagyis a pályáról való ki-majd a másik végén való belépés trükkös része a játéknak. A játékot simán játszhatják gyerekek is, 6-7 éves kortól már simán lehet, és mivel a játékidő igazán rövid (kb. 20 perc egy parti), így akár többet is lejátszhatunk belőle egymás után. Minden játékosszámmal kitűnően működik.

Egy szintén könnyed, gyorsan tanulható, rövid, bevezető játéknak kifejezetten ajánlott társas a Splendor (2-4 játékos, 30 perc, 2014.). Minden játékosszámmal jól működik, gyerekekkel is játszható. Drágaköveket (korongok) gyűjtünk, ezekből kártyákat vásárolunk, ezeket színenként egymásra pakolgatjuk, különféle 3 pontot érő lapkákat vásárolhatunk meg, a lapoknak is vannak értékei (1-5-ig) és aki előbb összegyűjt 15 pontot, az nyeri a játékot.

Bár a Pandemic (2-4 fő, 45-60 perc, 2014.) kooperatív játék nem kifejezetten könnyű, mármint nyerni nehéz benne, könnyen tanulható és viszonylag könnyen is tanítható. Játszható ugyan két fővel, sőt, mint a kooperatív játékok általában, akár egyedül is, de ez a játék 4 fővel az igazi. Mindannyian egy kutatócsapat egy-egy specialistájának a bőrébe bújtok és megpróbáljátok kikutatni a Földet veszélyeztető 4 vírus ellenszerét (elég aktuális a téma). Sajnos azonban az időtök véges (ha elfogy a húzópakli, vesztettetek), ha elszabadul egy vagy több vírus (felkerül az utolsó víruskocka a táblára és még kellene feltenni belőle), az is vereséget jelent, és ha túl sok járványkitörés szabadul el a bolygón, akkor is elvesztitek a játékot. Nyerni viszont csak egyféleképpen tudtok: ha kifejlesztitek mind a 4 vírus ellenszerét. Ebben a játékban tényleg össze kell dolgoznotok és használni kell a karaktereitek képességeit, mert csak így lehettek a végén az emberiség ünnepelt hősei.

S végül, de nem utolsósorban, egy jó kis partijátékot hagytam a végére, ez pedig a Tokió királya – A pusztítás éjszakája (2-6 fő, 30-60 perc, 2020.). Ez az eredeti játéknak egy továbbfejlesztett, darkosabb – és szerintem jobb –verziója. Itt mindannyian egy gigantikus szörny bőrébe bújunk, megpróbáljuk elfoglalni Tokió-t, legyalulni ellenfeleinket és közben győzelmi pontokat szerezni. A játékot kétféleképp nyerhetjük meg: vagy mi gyűjtjük előbb össze a 20 győzelmi pontot, vagy lenyomjuk az összes ellenfelünk életerejét 0-ra. Kockadobós játék, tehát a szerencsefaktora nagy, viszont a kockákat kétszer újra dobhatjuk, van döntésünk, hogy bent maradunk-e Tokióban vagy kijövünk, ráadásul kártyákat is szerezhetünk, illetve a Gonoszságsávon (ez újítás az eredetihez képest) újabb lapkákat szerezhetünk, amivel tovább erősíthetjük gonosz szörnyünket. Tokió egy trükkös hely, hiszen, ha bent vagyunk és maradunk, körről körre növeljük győzelmi pontjainkat, igen ám, de mindenki, aki kint van, minket püföl, és így hamar rajta veszíthetünk a dolgon, gyógyulni pedig csak Tokión kívül tudunk, tehát néha ki kell jönnünk. Van egy szerencse-feszítés ebben a játékban, hogy meddig maradjak benn, mikor jöjjek ki, nyilván a kockadobások is meghatározzák ezt. Összességében azt tudom mondani, a legtöbbször az nyeri a játékot, aki jól érez rá erre a menjek-maradjak dologra. Vigyázat, gonosz játék! :)

Ez lett volna első körben a nagy társasjáték ajánlóm, elsősorban kezdő játékosok számára, illetve családoknak, ahol a gyerkőc, hát minimum iskolás. A következő részben egy pici szintet ugranék, továbbra sem fogok durva-heavy-euro játékokat ajánlani, árban is igyekszem majd max. 15 ezer forintig elmenni, de elsősorban olyan társasok lesznek terítéken, amelyekben a gondolkodás, a taktika, a stratégia már komolyabban jelen lesz.

Hello Mindenki!

Ahogy ígértem az előző írásom végén, most arról beszélnék Nektek, hogy miért jó társasjátékozni. Hangsúlyoznám, hogy ez a cikk elsősorban azoknak íródik, akik most ismerkednek a társasjátékok világával, de olyanoknak is hasznos lehet, akik szeretnének bevonzani embereket a környezetükből, de eddig ez valamiért nem igazán sikerült.

Nagyon sok gondolat cikázott a fejemben, amikor pontokba szedtem, hogy miről szeretnék beszélni, hangsúlyoznám, nem fontossági sorrendet állítottam fel, mindegyik tényező egyaránt fontos, sőt, lehet, hogy valaki a cikk elolvasása után még tudna sorolni néhány dolgot, ezt majd akkor kommentben tedd meg, köszönöm! :)

Először is, egy új világ nyílt meg számomra azzal, hogy belekóstoltam ezekbe a modern játékokba. Azért egy dobok-lépek (Gazdálkodj okosan!) és egy ütős-vivős (snapsz) mechanizmus után megismerkedni olyan társasjátékokkal, amelyek teljesen más mechanizmusokat használnak (majd a mechanizmusokról is fogok írni), olyan asztalképpel, komponensekkel, grafikával rendelkeznek, hogy az ember csak tátja a száját, gondolhatjátok, hogy ez mekkora élményt jelentett számomra, de még ma is rácsodálkozok egy gyönyörű központi táblára, egy szépen kidolgozott minire, vagy egy szuper tematikára, amely nagyszerűen átjön a játék során.

Megváltozott ezektől a játékoktól az életem, hiszen onnantól kezdve, hogy megvettem első játékomat (ez a Catan telepesei volt), hétvégente állandóan ezzel játszottunk. De előbb meg kellett tanulnom a szabálykönyvet és azt elmagyarázni a többieknek, hogy megértsék, hogy már az első alkalommal tudjuk – szinte – kifogástalanul játszani.

Újra elkezdtem tanulni. Hiszen a játékok szabályait tanulni kell, vagyis a játék kér szellemi befektetést, ami nyilván időt is vesz el az embertől. Ezt nem mindenki szereti, viszont én ilyen téren mazochista vagyok, mert a szabálytanulást imádom, amikor megjön az új szerzemény, dobozbontás, kinyomkodás, kártyák befóliázása és jöhet a szabálykönyv olvasása, tanulása. Bevallom, előtte azért nézek szabálymagyarázó videókat, szerencsére már egyre több elérhető magyar nyelven, az angollal sincs különösebb gondom, de azért jobb az anyanyelvünkön hallgatni ezeket.

A játék – bármilyen játék – szellemileg frissen tartja az embert, javítja a memóriáját, növeli a koncentrációs képességét, az ember a játékra figyel, kizár minden külső tényezőt, elfelejti a hétköznapok problémáit, minőségi időt tölt együtt a családjával, barátaival, új embereket ismer meg, olyanokat is, akikkel talán soha nem találkozott volna, ha nem születik meg az életében ez az új hobby. Így tudnám összefoglalni röviden-tömören azokat a dolgokat, amiket nekem adtak/adnak ezek a játékok a mai napig.

Említettem a tematikát, egyes játékok annyira jól vannak tematizálva, hogy az ember rengeteget tanul a játéktól, pl. történelmet. Most hirtelen a Concordia c. játék jutott az eszembe, s bár történelemből tanultunk az ókori Rómáról, mégis, jó volt újra elolvasgatni a térképen az egyes provinciák, városok latin neveit.

Önismeret. Ezt nem írtam fel, ez most ugrott be. Gazdálkodós játékoknál én sokszor nem mertem nagyon költekezni, kereskedni, inkább gyűjtögettem és a végén ráfáztam. Mert engem így neveltek, ne költekezz túl sokat, tartalékolj, jöhetnek még nehéz idők. Ez igaz. De bizonyos játékokban ezt el kell engedni. És ma már ott tartok, az életemben, hogy a pénzre úgy tekintek, mint fizetőeszközre, ami azért van, azért kaptam a munkámért, mert megérdemlem, és igen, költenem kell belőle, pl. társasjátékra, és ha egy játék nekem nagyon kell, akkor ne az árát nézzem, ne sajnáljam rá a pénzt, meg kell venni, aztán jöhet a rituálé, a dobozbontás, a szabálytanulás és aztán az életre szóló játékélmény. :)

Mert a játék, ha nyersz, ha utolsó leszel, vagy pár ponttal maradsz el az első helytől, összességében véve élményt ad, egyfajta flow (ez manapság divatos szó) élményt, és ez valóban így van. Amikor még napokkal, sőt, hetekkel később is arról beszéltek, hogy „hú, az mekkora party volt, és a végén, amikor eldobta a lapot, és te még oda tudtál lépni, ő meg még le tudta rakni és totál nem tudtuk, hogy most ki nyert, annyira jó volt mindenki”, na, ezek azok a dolgok, amelyeknek az értéke felbecsülhetetlen.

Vannak játékos típusok, és bizony előfordul, hogy nem mindenkivel ugyanolyan jó élmény ugyanazzal a játékkal játszani, mert van pl. az alfa játékos, akivel nem jó kooperatívat játszani, van az AP (analízis-paralízis) játékos, akivel egy másfél órás játékot fél nap alatt játszol ki, és a végére lezsibbad az agyad a sok várakozástól, van a türelmetlen játékos, aki egyszerűen idegesít a beszólásaival ésatöbbi. Azt akarom ezzel mondani, hogy az empátia és a türelem nagyon fontos akkor, ha leülsz másokkal játszani. Ha te nem vagy ilyen természetű, akkor gyakorold, de a játék előbb-utóbb ilyenné fog tenni, és ezért is hálás leszel majd egyszer.

Játszani jó dolog, játszani kell, soha nem késő elkezdeni és el kell felejteni a kifogásokat, mert abból mindig mindenkinek sok van. Mert a minőségi idő elvesztegetését soha nem fogod visszahozni!

Ahogy George Bernard Shaw mondta, „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” (We don’t stop playing because we grow old; we grow old because we stop playing.)

Írjátok meg, hogy Nektek milyen élményt ad a társasjátékozás, szereztetek-e új barátokat, megváltoztatta-e valamely szokásotokat, jobb emberré tett-e benneteket stb. stb? 

Hello Mindenki!

Régebben sokat gondolkodtam azon, miért is nehéz bevonzani az embereket (itt elsősorban a középiskolás, egyetemista, valamint a 30-as, 40-es korosztályra gondolok, de természetesen nagyon boldog vagyok akkor, amikor 50+-osokat, vagy nagyszülőket látok játszani) a társasjátékozás világába? 

A válasz szerintem összetett. Makroszinten, ha az ország társadalmát nézem egzisztenciálisan, akkor kijelenthető, hogy nem vagyunk jóléti állam, márpedig a társasozás nem egy olcsó hobby. Ha mikroszinten vizsgálom, akkor azt látom, hogy pl. a mai tizenévesek leginkább a számítógépes játékok világában vannak elmerülve. (nekik egyébként jó hír, hogy vannak applikációkat használó társasjátékok) 

Aztán ott van az a sztereotípia, hogy a gyerekek játszanak. Felnőtt fejjel társasozni? Ugyan már! Mondjuk ezt azért nem értem, mert anno, amikor én gyerek voltam, a szüleim, nagyszüleim is felnőtt fejjel ültek le velünk játszani. Tudom, más a világ, digitalizáció, mókuskerék, rohanás, pénzszerzés, meg kell élni, meg még gyereket is nevelni, nem érünk mi arra rá, hogy hétvégenként még ilyen játékokkal játszunk, amik ráadásul még drágák is, meg különben is.

A másik dolog, a rossz/negatív képzettársítás. Ha valakiknek azt mondtam, hogy hétvégente játszom, akkor ilyesmiket kérdeztek: Nyerőgép? Pénzbe pókert? Totó, lottó, tippmix? E kérdések után meg én néztem rájuk furán. (tény, egy időben mixelgettem, de már abbahagytam)

Nos, tegyünk tisztába néhány dolgot:

1. Ezekkel a modern társasjátékokkal NEM gyerekek játszanak! (mivel a legtöbb játékra az van írva, hogy ajánlott korosztály: 8+, ami a legtöbb esetben 10+. De vannak 14+-os játékok is. Persze, egy 10 éves emberke is gyerek, de pl. egy családi társasjáték esetében a szabálykönyvet ő nem biztos, hogy elsőre meg fogja érteni. Kell oda egy felnőtt ember, aki azt elolvassa, értelmezi, majd elmagyarázza, és aztán szépen elkezdenek az adott játékkal játszani.
2. Az előző mondatból következik, ezek a játékok befektetést kérnek, elsősorban időt és türelmet. El kell olvasni, meg kell érteni, el kell kezdeni játszani (közben a szabálykönyv még biztos, hogy előkerül, jól csináljuk? jó helyre tettem? annyi nyersanyagot vettem el? stb.
3. Azt tapasztalom, hogy ma a legtöbb embernek nincs türelme. A figyelem rövid ideig tart. A szellemi befektetés nem menő. Visszakanyarodva a 2. ponthoz, a társasjátékok pont ezeket kérik. Talán emiatt a legnehezebb bevonzani az embereket ebbe a nagyszerű világba.
4. Nem minden társasjáték drága! Attól, hogy egy játék olcsó, nem feltétlenül rossz! Sok díjnyertes, vagy jelölt játék létezik olyan összegért, amit mindenki meg tud engedni magának, aki ebbe a hobbyba belevág.
5. Igen, vannak drága játékok, tíz-húszezrekbe kerülők és még ennél is drágábbak. És igen, ezt nem mindenki engedheti meg magának. Ezért is írtam a második bekezdésben a jólétiség hiányáról, ami bizony itt is megmutatkozik.

Kivel játsszak?, teszik fel a kérdést. Mert sajnos vannak olyan emberek, akiknek vagy nincs családjuk, vagy ő úgy gondolja, hogy a család erre a hobbyra nem lenne vevő, esetleg nincs olyan baráti köre, akikkel le tudna ülni játszani, vagy ugyanazt kapná tőlük, amiről a negyedik bekezdésben írtam.

Sokan még mindig cikinek érzik a dolgot, tudok olyanról, aki egyszemélyes, illetve olyan társasokat vesz, amelyben van ún. szóló mód, vagyis pl. automa kártyákkal oldja meg a játék, hogy valaki egyedül is játszhasson vele. Egyedül társasjátékozni. Na, ez pont egy oximoron.

Tudok olyat is, aki konkrétan azt mondta nekem, ő azért nem játszik már, mert nem szeret veszíteni. Ki szeret? :) De a játék már csak ilyen, egyszer nyersz, máskor utolsó vagy, valamikor meg épp hogy lemaradsz az első helyről. Azt gondolom, ha egy felnőtt ember ilyet mond, az sok mindent elárul róla. Pontosabban arról, hogyan kezeli az ilyen szituációt.

Én pl. szeretek sakkozni. A sakk egy kifejezetten konfrontatív játék. Ezért sokan nem szeretik. Gyerekkorban azt tanítják a sakkozni tanuló gyerekeknek, hogy játék előtt és a parti végén is kezet fogunk ellenfelünkkel. Ha kikapsz vagy feladod, te nyújtod a kezed és gratulálsz a másiknak. Játék közben csendben vagy. Ezek rendkívül fontos dolgok egy gyerek pozitív személyiségének kialakításában, s nem utolsó sorban fair play-re nevel. Veszíteni tudni kell, a vereséget el kell viselni. Legközelebb te lesz a jobb és te nyersz.

A másik, amit megfigyeltem, de erre majd a játéktípusoknál bővebben kitérek, hogy sokan nem szeretik a kooperatív játékokat, mert egyedül akarnak nyerni, nem csapatban…és akkor még csodálkozunk, hogy szinte semmilyen szinten nincs összetartás az emberek között…

Jogosan merülhet fel egy olyan kérdés, hogy oké, én vevő lennék erre, tízezer alatti játékot megengedhetek magamnak, van otthon nagy asztalom, társaságot is tudnék, de mégis melyik játékot vegyem meg? Az előző cikkben írtam, hogy erre a kérdésre nehéz válaszolni, ezért most inkább azt mondom, írd be a google keresőbe, hogy társasjáték, társasoznék, milyen játékot vegyek, kezdő társasozónak mit ajánlotok, stb. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik magyar csatornába bele fogsz futni. Innentől pedig már rajtad áll a dolog.

Mert ha egyszer bent leszel, örökké hálás leszel a játékok adta élményeknek. De erről majd a következő cikkben lesz szó. 

Ha van kedved, írd meg, Téged ki, milyen játékkal vonzott be ebbe a világba, melyek a kedvenc játékaid, mik vannak a kívánságlistádon? De magára a cikkre is reagálhatsz. 

Hello Mindenki!

Sokan kérdezik tőlem, akik nem jártasak a társasjátékok világában, hogy mit ajánlanék nekik, mivel kezdjék el?

Ilyenkor mindig a fejemet vakargatom, mert igazából nehéz erre a kérdésre jól válaszolni.

Egy biztos, ne heavy euro game-mel. :) Vagyis, nyilván valami könnyedebbel kell kezdeni, ami lehet egy partijáték, vagy egy könnyedebb családi, na igen, de melyik? Mert lehet, hogy amit én ajánlanék, az nem jönne be az illetőnek, viszont odáig lenne egy olyan játékért, ami viszont nem az én szívemnek a csücske.

Szerencsére már jó sok csatorna, weboldal és blog létezik magyar nyelven, ilyenkor mindig őket szoktam ajánlani, olvasgassanak, nézzenek videókat, benne társasjáték ajánlókat, ahogy anno én is tettem. Én is így kezdtem. Aztán szép lassan kialakul minden.

Ha valakit tényleg érdekel a társasjátékok világa, és szeretne elmélyülni benne, ma már könnyebben megteheti, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt.

Szóval hajrá! Nem fogjátok megbánni, mert egy olyan világba csöppentek, amelytől csak kaptok, leginkább élményeket, jó társaságot, fejlődést, barátságokat. (kivéve, ha Rizikóztok) :D

Hello Mindenki!

Nagyon régóta várta már ez a bejegyzés a megszületését.

A történet 2013-ban indult, amikor egy korábbi osztálytársammal beszélgettem, aki elmesélte, hogy ő bizony társasjátékozik szabadidejében, sőt, tesztelget és tervez is.

Gondolhatjátok, hogyan néztem rá. Igazából nem értettem, miről beszél. Tesztelés, tervezés?

Az én fejemben akkor olyan játékok képei villantak fel, amiket még gyerekkoromban játszottunk szüleimmel, tesóimmal, nagyszüleimmel. Gondolom, kitaláltátok.

Igen, Gazdálkodj okosan, Ki nevet a végén?, aztán ezek a dobok-lépek mechanizmussal operáló játékok, meg persze a sakk, a malom, és a magyar, valamint a francia kártyával játszható kártyajátékok. Ezek előtt tisztelegve született meg ennek a blognak a neve. :)

Ő pedig olyan játékok neveit kezdte el sorolni, amiket soha az életemben nem hallottam, pedig jóval 2013 előtt születtek. Így aztán, kíváncsi ember lévén, amikor hazamentem, rákerestem ezekre a játékokra.

A többi meg már, ahogy mondani szokták, történelem...

Azóta eltelt közel 9 év, én pedig szép lassan kikupálódtam.

Köszönet azoknak a magyar csatornáknak, boltoknak, webáruházaknak, közösségeknek, akik ehhez pluszban hozzájárultak!

És köszönöm ennek a volt osztálytársamnak azt a 9 évvel ezelőtti beszélgetést!

Ha van kedved, írd meg röviden, Te mikor és kinek köszönhetően kerültél kapcsolatba a modern társasjátékokkal?