Hello Mindenki!

A minap egy jófajta sörözős-beszélgetős délutánon nekem szegezték a következő kérdéseket. Te mindig játszol? Mivel játszol leginkább? Nálatok a családban mindenki játszik? Hogyan veszed rá azt, aki nem akar játszani?

Ebben a mai blogbejegyzésben ezekre a kérdésekre válaszolnék, és ez által körbejárnék néhány témát, ami szorosan a kérdésekhez, illetve az azokra adott válaszaimhoz kapcsolható.

Először is, nem játszom mindig. Én is élem az életem, mint mindenki más. A játék a hétvégékre koncentrálódik, akkor viszont igyekszem vagy mind a két napon, vagy legalább az egyiken, délután, 4-5 órán keresztül, kisebb megszakításokkal (ivó-evő szünet) több játékkal is játszani. Az, hogy mik ezek a játékok, teljesen random, van, hogy akkor találjuk ki, de olyan is előfordult, hogy hét elején-közepén megbeszéltük, hogy akkor a hétvégén ezzel meg azzal a játékkal játszunk majd, vagy, mert ezekkel már régen játszottunk, vagy, mert ezt nagyon szeretjük, vagy, mert ennek a játéknak hatalmas mélységei vannak, és nem veséztük még ki. Fontosnak tartom, hogy a játékainkat folyamatosan pörgessük, ne mindig ugyanazokkal játsszunk, hanem olyan társasok is kerüljenek elő, amik ritkábban. Ez nem azért van, mert nem szeretjük az adott játékot, hanem egyszerűen úgy jön ki a lépés, hogy mindenkinek van abszolút kedvence, ezek kerülnek elő gyakrabban, de szeretjük lényegében az összes játékunkat, és emiatt elő szoktuk venni ezeket a kevesebbszer játszott társasokat is.

Nem, nálunk a családban sajnos nem játszik mindenki. De jó is lenne pedig! Fontos tanácsom: aki nem akar játszani, azt ne erőltesd! Bár pontosítanék, ugyanis van olyan családtagom, aki pl. szeret kártyázni, (leginkább römizni, de olykor még UNO-zni is leül) viszont a mai modern társasjátékok, amikkel mi játszunk, nem érdeklik. Általában családdal ülök le társasozni. Sajnos az én szűk baráti környezetemben senki nem társasjátékozik, legalábbis én nem tudok róla, azt viszont nem mondanám, hogy biztos jól titkolják, ugyanis rólam tudják, hogy játszom. Illetve van két barátom, de ők nagyon ráálltak a Magic: the Gathering-re, amit viszont én nem játszom, pontosabban, online igen, de a kártyás verzióját nem, aminek egyszerű oka van: nincs Magic kártyám.

Mivel játszom leginkább? Hát leginkább a kedvenceimmel. Szeretem a kis szerencsefaktorral dolgozó, nem konfliktusra építő társasokat. Azt, amiben létrehozok valamit, ami jutalmaz, bármit is csinálok. A konfliktus max. annyi, hogy valaki elől elveszek valamit, de nem feltétlenül azért, hogy kiszúrjak vele, hanem, mert nekem is kell. Ezen kívül a kooperatív játékokat is szeretem, amikor együtt nyerünk vagy veszítünk a játék ellen. Ilyenkor persze előfordul, hogy akaratlanul alfa játékosba megyek át, mert azt látom, hogy a soron lévő emberkének fogalma sincs arról, hogy mit kéne csinálnia, vagy olyat akar tenni, aminél tehetne jobbat is. Sorry, ez van. Amúgy nem vagyok alfa játékos, ezért ilyen típusú társast olyanokkal szeretek igazán játszani, akik hozzám hasonlóan szeretik a kooperatív játékokat és jók benne. Vagy egyedül, bár úgy nem túl élvezetes. Legalábbis nekem. Próbáltam, de annyira nem jött be. Meglepő lehet, de a kooperatív műfaj nem áll jól mindenkinek, és nem is jó benne mindenki. Ahogy más a konfliktusdús, egymással ki.aszós játékokat favorizálja, mert abban tud leginkább kiteljesedni, abban érzi igazán otthon magát, addig én a fentebb vázolt játékokban.

Sehogyan nem veszem rá azt az embert a társasjátékozásra, aki nem akar játszani! Ez alapszabály. Tartsátok be! Ne erőltessétek! Nem szabad! Helyette próbáljátok megtudni, miért nem akar az illető játszani. Rossz gyerekkori élmény? Fél a vereségtől? Attól tart, hogy nem fogja megérteni a szabályt, játék közben el kezdene kérdezni, és azt gondolja, hogy emiatt hülyének néznék a többiek? Vagy esetleg korábban már figyelte, hogy milyen játékokkal játszotok, és egyiket sem tartotta érdekesnek? Mert előfordulhat, hogy a lelke mélyén leülne ő játszani, csak még nem találkozott olyan játékkal általatok, ami őt érdekelné. Higgyétek el, én ezeket már végig kérdeztem mindenkitől, és miután mindenre az volt a válasz: engem nem érdekel a társasozás, hagyjál engem békén! Békén hagytam az illetőt. Persze, ha a feleségedet/férjedet/élettársadat/barátodat/barátnődet szeretnéd rávenni a társasozásra, de ő hajthatatlan, és ez neked rossz, hát igen, az kemény dió. Nem szeretnék belemenni ilyen okosságokba, hogy: megfelelően kell párt választani, mert lehet, hogy a te életedben akkor jött ez a szenvedély, amikor már x éve együtt voltatok. Viszont, ha gyerekkorod óta a játék a szenvedélyed, akkor valóban érdemes akár párt is úgy választania az embernek, hogy ő is szenvedélyes játékos legyen.

Ezek a gondolatok jutottak most eszembe a nemrég nekem szegezett kérdésekről. Várom kommentjeiteket, ti milyen gyakran ültök le játszani egy héten, általában mennyi játékkal játszotok hetente, hogy álltok a családotokkal, barátaitokkal, párotokkal ezen a téren?

S még egyszer: ne erőltessétek! Helyette keressétek a hozzátok hasonló érdeklődésű emberek társaságát! Játsszatok velük! És játsszatok sokat! ;)

Hello Mindenki!

Előző írásomban a kártyajátékokat jártam körül, és ajánlottam is pár nemrégiben megjelent modern kártyás társasjátékot.

Ebben a cikkben a dobókockás játékokat járom egy kicsit körül, és ajánlok pár csak dobókockát használó, illetve kocka vezérelt társast.

Először is, mi a dobókocka? Ha bárkinek is feltenném ezt a kérdést, valószínűleg úgy válaszolna rá, hogy „az a hatoldalú kocka, amivel dobni szoktunk a társasjátékokban”. És mondana pár régi társast példának okáért.

De mi a pontos megfogalmazás? Ez: a dobókocka vagy dobótest egy véletlenszám-generátorként használt poliéder. :)

A leggyakoribb és legismertebb dobókocka a hexaéder, vagyis az a kocka, aminek hat oldala (lapja) van, ezeken pöttyök vannak (vagy számok) és a szemben lévő oldalakon lévő értékek összege hét (7).

Ezen kívül, pl. szerepjátékokban fordulnak elő négyoldalú (tetraéder), nyolcoldalú (oktaéder), tízoldalú (pentagonális antidipiramis) tizenkét oldalú (dodekaéder), húszoldalú (ikozaéder), harmincoldalú (rombtriakontaéder) dobótestek is. De természetesen nem csak szerepjátékokban. Az előző cikkemben tettem nyúlfarknyi említést a Magic: the Gathering nevű kártyajátékról, amelynek – ha lehet ezt mondani – központi dobóteste az ikozaéder (D20) (de az a játék nem úgy használ dobókockát, mint amiket itt be fogok mutatni).

Ezeket a nem hatoldalú dobótesteket nem szokták dobókockának nevezni, helyette a kn vagy dn elnevezés dukál, vagyis d10, d20 stb. Létezik százoldalú dobótest is. :)

Érdekességképpen: a pénzérme is dobótest, két oldala van, fej és írás. :)

Rengeteg társasjáték használ dobókockát. Közös ezekben a játékokban, hogy nagy bennük a szerencsefaktor a kockadobások miatt. A modern társasjátékok némelyikében azonban bizonyos tényezők csökkentik a szerencse szerepét, pl. fizetünk valamit azért, hogy egy vagy több kockánk értékét így-úgy módosítsuk.

A dobókockás játékok zöme ún. partijáték vagy ameri játék. A játék célja a szórakozás, az, hogy jól érezd magad, bár sok ilyen játékban jelen van a „hogyan szúrjak ki a másikkal” effektus, amit van, aki élvez, van, aki nem, nyilván utóbbiak kevésbé lesznek később rávehetők az ilyen típusú játékokra

De nézzünk akkor néhány olyan játékot, amelyek dobókockát használnak, és alapvetően jók, mert okosan, ügyesen használják a kockát, és emiatt a szerencsefaktor nem érződik bennük annyira.

Először is, három olyan játékot már ajánlottam korábban, amelyek kockát használnak és jó társasok, ezek a következők voltak: Tokió királya – A pusztítás éjszakája, Ganz Schön Clever – Egy okos húzás, Tavernák Tiefenthalban. Keresd vissza és olvasd el őket, vagy azért, mert még nem tetted, vagy, mert rég volt, és már nem emlékszel rájuk. Mindhárom nagyon ajánlós részemről, ha még nem szerezted be őket, itt az ideje! :)

És akkor jöjjenek most azok a játékok, amiket én nagyon szeretek, és nagyon ajánlok mindenki figyelmébe:

Castles of Burgundy – Ha két szóval jellemezhetném ezt a játékot, akkor azt mondanám: csúnya, de zseniális! (ez három szó volt, tudom). :) Stefan Feld valami szuper társast alkotott, amelyben, bár a kockáké a főszerep, mert minden körünkben hatoldalú dobókockákkal dobunk, de annyi féle lehetőség közül választhatunk, és még a kockáink értékét is tudjuk módosítani, de sokszor előfordult, hogy bármit dobtunk, jó volt, hogy egy igazi agyégetős játékról beszélünk. Van fent a neten egy nagyszerű szabálymagyarázó videó, mindenképpen nézzétek meg, én most nem mennék itt ebbe bele. A játék ára kissé borsos, 15-20ezer forint között mozog, viszont azt érdemes tudni, hogy bár maga a játék nyelvfüggetlen, de nem rendelkezik magyar nyelvű szabállyal, de azt a netről le lehet tölteni, tehát nyugodtan tegyetek vele egy próbát, nem fogjátok megbánni.

Marco Polo utazásai – Egy nagyon megosztó játék, én azok közé tartozom, akik szeretik. A játék neve alapján, gondolom, nem különösebben kell ragoznom a témát. Természetesen itt is központi helyen a dobókockák vannak, emellett vannak különféle áruink, tevéink, és célkártyáink. Mindennek jelentősége van, nagyon fontos, hogy eljussunk Pekingbe, de ami a legnagyobb zsenialitása ennek a játéknak, hogy a különböző karakterek teljesen más stratégiát, játékot kívánnak. S bár kockákkal dobunk benne, mégis olyan ügyesen van kitalálva a játék, hogy én nem igazán éreztem azt, hogy ha szerencsétlenül dobok, akkor nem tudok semmit sem csinálni. Ebben a játékban tervezni kell! Viszont az öt forduló annyira kevés, hogy mindig az utolsó fordulóban jön rá az ember, hogy „hú, még azt is meg kéne csinálni, meg oda is el kéne menni, meg még itt van ez is”. :) Szintén nagyszerű szabálymagyarázó videó található róla a neten! A játék jelenleg nem kapható, de remélem, hogy hamarosan újra elérhetővé válik, ha igen, mindenképpen tegyetek vele egy próbát!

Sagrada – Kezdem azzal, hogy ez a játék kapható, magyar nyelvű szabállyal rendelkezik, és olcsóbb, mint a fentebb említett társasok. Ha ismered a Tiny town, a Qwixx és az Azul nevű játékokat, akkor a Sagrada-t szeretni fogod, mert ez valahol annak a háromnak az elegye. Nagyon szép, színes, esztétikailag gyönyörű asztalképet mutat, igazi családi társas. Ebben a játékban ablakot terveznek a játékosok dobókockák segítségével. A játék tíz fordulón át tart. A játékosok (minden fordulóban csak a kezdőjátékos!) meghatározott számú dobókockát húznak a húzózsákból (összesen 90 db kocka van), majd óramutató járásával megegyezően mindenki elvesz 1-1 kockát, viszont a körben az utolsó játékos 2 kockát vesz el, így a kezdőjátékos fogja elvenni az utolsó két kocka egyikét, a maradékot pedig a pontozótáblára teszi (előfordulhat, hogy nem egy kocka marad meg, mert valaki nem tudott, vagy nem akart kockát elvenni az adott fordulóban). A kockákat meghatározott szabályok szerint helyezzük fel az ablaktáblánkra. A játék elején mindenkinek lesz egy titkos (saját) célkártyája, valamint véletlenszerűen felcsapott három közös célkártya is. Ezen kívül minden játékban felcsapunk 3 segédkártyát is, amelyekkel tudjuk módosítani az elvett kockánkat. A játékot az nyeri, aki a végén több pontot gyűjt. S bár kockajáték, igazán agyalós, nem agyégetős, de azért kell benne gondolkodni. Szintén található róla a neten részletes szabálymagyarázó videó. Csak ajánlani tudom!

Zombie Dice – Egy csak kockákat használó, bármennyi fővel játszható, igazi partijátékot hagytam a végére, amit én nagyon szeretek, annak ellenére, hogy, mint korábban mondottam, legendásan rosszul dobok. S hogy miért imádom ezt a játékot és miért tudok leülni vele bármikor bárkivel? Mert ez a játék vicces! Nem lehet komolyan venni és nem is kell! Abszolút a szerencsére épít, egyetlen dolog van benne, ami nem szerencse, ami rajtad múlik, mégpedig az, hogy megállsz, vagy tovább dobsz? 13 db D6 kocka a játék tartalma. 6 zöld, 4 sárga és 3 piros. Háromféle ikon található mindegyik kockán: agy, lövés, lábnyom. A játék célja: gyűjtsd az agyakat, és aki előbb összegyűjt tizenhármat, nyer. A köröd így néz ki: véletlenszerűen húzol három kockát és dobsz velük. Az agy jó, a lövés nem. A lábnyomot újra dobod. Ha gondolod, megállsz, ha nem, húzol újabb három kockát és megint dobsz velük. Ha kidobsz három lövést, az addigi összes agyat elveszted. Ha megállsz, azok az agyak már megmaradnak, tehát a következő körödben csak azt veszted el, amit abban a körben gyűjtesz, ha sikerül három lövést akkor dobnod. Ennyi. Rövid, pörgős (persze sok fővel játszva növekszik a holtidő), bevezető vagy levezető játéknak tökéletes. Igazi agymenés! :D Így a végére még annyit, hogy messze ez a legolcsóbb az összes itt ajánlott játék közül, kapható belőle az alap, amit itt most ismertettem, de van egy Horde Edition változata is (ez kb. 2x annyiba kerül), amiben benne van két kiegészítő és egy húzózsák is, szóval összességében ezt jobban megéri megvenni, de az alapjáték is kitűnő választás lehet. A játék szabálya angol, de a neten fent van magyarul, letölthető, maga a játék, értelem szerűen, nyelvfüggetlen.

Ezek lettek volna a kockákat használó társasjátékok, amiket én szeretek és nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek! Ha valamelyiket ismered, meg is van, sokat játszotok vele, kérlek, oszd meg velem a véleményed a játékról. Ha viszont valamelyiket nem ismerted, itt a remek alkalom, hogy kipróbáld őket!

Hello Mindenki!

A korábbi írásaimban társasjátékokat ajánlottam 15ezer forintig. Bízom benne, hogy ha elolvastad az írásaimat, utánanéztél a játékoknak, már be is szereztél belőlük párat és az óta is boldogan játszol velük. Múlt héten egy barátommal söröztünk, sok mindenről beszélgettünk, és szóba került egy régi-régi kártyajáték, és ez adta az ötletet, hogy ma általánosságban beszéljek egy kicsit a kártyajátékokról, illetve ajánljak nektek pár olyat, amit én nagyon szeretek, gyakran előkerülnek mostanság és szerintem nagyon jók is!

Nem szeretnék történelem órát tartani, de azért érdemes megemlíteni, hogy a mai kártyajátékok elődje a 9. században jelent meg a Tang-dinasztia idejében, Kínában. Európába a 12. század második felében érkezett meg. Francia források 1377-ben említették először. Napjainkban három fő csoportba szokták sorolni a kártyajátékokat: francia, germán és latin. Amit mi magyar kártya néven emlegetünk, azt a világ más tájain Német, helvét, Tell vagy Négy évszak néven ismerik. Ezzel a kártyával lehet snapszerozni (2 fős változata a húzós snapszer), ultizni, Fajerozni. stb. A francia (avagy römi) kártyával pedig a legismertebb játékok: römi, kanaszta, Bridge, póker, Black Jack. Ezekbe a játékokba most nem szeretnék belemenni, szerintem a legtöbb ember ezek valamelyikével (akár többel is) biztosan tud és szeret is játszani. A célom ezzel a cikkel az, hogy mai, modern kártyás játékokat ismertessek meg elsősorban azokkal, akik most ismerkednek a modern társasjátékok világával.

De mi a helyzet azokkal a kártyajátékokkal, amelyeket leginkább a társasjátékokhoz sorolunk, nem pedig a fentebb leírtakhoz? Talán az lenne a legpontosabb megfogalmazás, hogy ezek olyan társasjátékok, amelyek leginkább kártyákat használnak.

Az első, ami eszembe jutott, az autós kártyajátékok, amelyet gyerekkorunkban játszottunk. Általában mindig az autók sebességét vettük alapul, egyesével leosztottuk a lapokat – általában 2 fős játékok voltak ezek – majd felváltva kiraktunk 1-1 autót, és amelyiknek nagyobb volt a sebessége, az vitte a kört. A végén megszámoltuk, hogy ki vitt több ütést, és ő nyert. Szerintem a mai 40-es, 50-es férfiaknak talán még mindig megvan valahol a gardrób mélyén vagy a padláson egy dobozban egy pakli ebből a játékból.

Uno. Ki ne ismerné? Igazi partijáték. Több fős társaságok elengedhetetlen kelléke. Ma már többféle köntösben kapható (Star Wars, Harry Potter, Monster High stb.) A játék lényege egy mondatban: az nyer, aki előbb megszabadul az összes lapjától, de amikor már csak egy lap marad a kezében, nehogy elfelejtse kimondani, hogy uno! Színre színt vagy számra számot teszünk, és a különféle szivatós lapokat megpróbáljuk jól időzítve kijátszani. Jó móka!

A leghíresebb gyűjtögetős kártyajáték, rövidebb nevén (CCG – Collectible Card Games) az 1993-ban világhódító útjára induló Magic: The Gathering. Erről a játékról egy későbbi cikkben majd részletesebben írok.

De térjünk rá azokra a kártyajátékokra, amelyeket én inkább társasjátékoknak mondanék, mint ahogy fentebb írtam is, kártyákat használó társasok.

Véleményem szerint a legjobb a 7 Csoda: Párbaj nevű játék, amelyről korábbi írásaim egyikében már említést tettem, mint legjobb 2 fős társasjáték. Ez valójában egy kártyajáték, bár vannak benne egyéb, nem kártyás elemek is. A játék eleji pénz kiosztása után meghatározott szabály szerint mindkét játékos 4-4 csodakártyához jut, ezután három fordulón keresztül fog majd tartani a játék. Minden fordulónak egyedi paklija van, ezeket a kártyákat is a játék szabályai szerint kell lepakolni a játéktérre (a harmadik pakliba céhkártyákat is belekeverünk). A játékosok a körükben három lehetőség közül választhatnak: leépíthetnek maguk elé egy kártyát, eldobnak kártyát, amiért pénzt kapnak, vagy a kiválasztott lapot lefordítják, és egy csodát építenek meg vele (behelyezik azt az egyik csodájuk alá, aminek a költségét kifizetik). A kék lapok GYP-t adnak, a zöldek (tudománylapkák) szimbólummal rendelkeznek, de GYP-t is tartalmazhatnak, ezen kívül fejlődéskorongok szerezhetőek velük. A piros, hadászati lapok pedig a konfliktusjelölőt mozgatják az ellenfél felé. A játékban lehetőség van láncvásárlásra is (patkóikon). Pontokkal, tudománnyal vagy hadászattal is meg lehet nyerni a játékot, az újrajátszhatóság nagy, ráadásul már kiegészítők is jelentek meg hozzá. Tapasztalatom, ha valaki egyszer rákattan, nehezen szabadul tőle. (30 perc alatt kijátszható, 10 éves kortól ajánlott, BGG 18. hely!)

Szereted Japánt, a japán tematikájú dolgokat? És a japán ételeket? Ha mindegyik kérdésre igen a válaszod, akkor a Sushi go (nagy testvére a Sushi go party) a te játékod lesz! Ez egy draft mechanizmust használó szettgyűjtögetős, könnyed, gyorsan tanulható, rövid játék idejű kártyajáték. Játékosszámtól függően mindenki kap x db kártyalapot, ebből egyet megtart, a többit balra továbbadja, majd a kiválasztott lapot képpel felfelé maga elé leteszi. Ezt követően a következő körben a jobb szomszédjától kapott lapokkal ugyanezt teszi. Különféle ételszetteket gyűjtögetünk, majd a forduló végén pontokat számolunk. Összesen három forduló van, az utolsó forduló végén összeadjuk a pontjainkat, de itt még szerezhetünk további plusz vagy mínusz pontokat attól függően, mennyi pudingot gyűjtöttünk be, és a végén a legtöbb ponttal rendelkező játékos nyer. Fontos, hogy figyeljük, a többi játékos mire gyúr, és mi vagy próbáljunk más utat bejárni, vagy ha ugyanarra hajtunk, akkor próbáljunk a forduló végén több pontot elérni ugyanabból az ételből. (2-5 játékos, 8 éves kortól, kb. 15 perc egy parti)

Nagyszerű szettgyűjtögetős kártyajáték az Ohanami. Szintén japán téma, itt azonban nem főzünk, hanem japánkertet építünk, ami abban mutatkozik meg, hogy számolunk, és megpróbálunk minél több lapot beépíteni a max. három oszlopból álló sorozatunkba. Hasonló draft mechanizmust használ, mint a Sushi go, de itt nem egy, hanem két lapot tartunk meg, és ezeket vagy letesszük, vagy kidobjuk, vagy az egyiket letesszük, a másikat pedig kidobjuk. Minden kártyán van egy szám, összesen 120 db kártyalap van, ezek 1-től 120-ig vannak számozva, tehát nincs két egyforma sorszámú lap. A lapokat úgy pakolgatjuk egymásra, hogy a növekvő számsorrend megmaradjon. Két lap közé nem tehetünk be lapot! Lehetőleg próbáljuk az összes lapunkat lerakni, hogy minél több pontot szerezzünk. Itt is három forduló van, és a végén az nyer, aki több pontot gyűjt. De a pontozás trükkös. A játékban ugyanis négy szín található (kék, zöld, szürke, rózsaszín). Az első fordulóban csak a kék színű kártyákat pontozzuk, a másodikban a kék mellett a zöldet is, az utolsóban pedig mind a négyet, de az egyes színek pontértékei eltérőek, a legtrükkösebb a rózsaszín. Okos játék, amely gyorsan megtanulható és egymás után akár több parti is lejátszható vele. (2-4 játékos részére, 8 éves kortól, játékidő kb. 15-20 perc)

A Mesebeli birodalmak egy fantasy témájú kártyajáték 2-6 játékos részére, a játékidő rövid, játékosszámtól és gondolkodási időtől függően 10-20 perc. Ebben a kártyajátékban minden játékos 7-7 lappal a kezében kezdi a játékot. A kezdő játékost leszámítva (ő csak húz, majd lerak egy lapot a kezéből képpel felfelé, de a következő körtől már ő is két lehetőség közül választhat) a többiek két lehetőség közül választhatnak: vagy ők is húznak egy lapot, egyet pedig képpel felfele leraknak, vagy a már képpel felfele kitett lapok közül kézbe vesznek egyet, majd egy másikat kitesznek helyette. A játék addig tart, amíg a 10. lap ki nem kerül a piactérre. A kör még befejeződik, majd kezdődik a számolás, és aki több pontot gyűjt, azé a legmesésebb birodalom. De mire is kapunk pontokat? Nos, megpróbáljuk a legjobb kombót összehozni a kezünkben lévő lapokból. Pl. van olyan lapunk, amely +40 pontot ad, ha nálunk van egy bizonyos lap, így azt próbáljuk megszerezni. Egy másik lap minden rontást megszüntet, így nem baj, ha olyan lap van a kezünkben, ami mínusz pontokat adna, mert a játék végén nem kapjuk azt meg. Sok lap jó kombinációt ad együtt, így arra törekszünk, hogy a 7 lapból a húzott, vagy felvett lapokkal a lehető legjobb kombót rakjuk össze. Előfordulhat az is, hogy egy korábban eldobott lapunkat visszavesszük, mert ahhoz húztunk jót, amit pedig korábban felvettünk, eldobjuk, mert nem jött hozzá semmi jó. Nagy kedvencem, sokat játszunk vele mostanában, csak ajánlani tudom! A doboza nem a legszebb és talán nem a legjobb ár/érték arányú játék, de élmény vele játszani!

Írd meg, ha ezek közül a játékok közül valamelyiket nagyon szereted, és azt is, ha olyan játékot szeretsz, amit itt nem említettem, hiszen nagyon sok jó kártyajáték van még a piacon, hál’ isten!

Hello Mindenki!

A mai cikkemben mindösszesen kettő játékról fogok írni, mindkettő kapható magyar nyelven, áruk pedig 15ezer ft alatt van, tehát még mindig ama bizonyos tűréshatáron belül (legalábbis, ami engem illet), bár ahogy elnézem a piacot, egyre inkább megyünk a 15-25e ft közötti árak irányába, de szerencsére azért még találni ez alatt, sőt, még 10ezer alatt is nagyszerű társasjátékokat.

De akkor vágjunk is bele.

A régebben megjelent játékról szeretnék beszélni előbb, amely 2014-ben Spiel des Jahres (év játéka) jelölt volt gamer kategóriában! 2018-ban újra kiadták, bár sokáig nem lehetett kapni, – véleményem szerint ez is a jó játékok egyik ismérve – de most nagyon is raktáron van, 13e alatt be is lehet szerezni. Ez a játék pedig nem más, mint a Concordia, amely nekem nagy-nagy kedvencem! De mielőtt belemennék a szubjektív dolgokba, előbb szeretném Veled megismertetni ezt a szuper társast.

Tematikája visszarepít bennünket az ókori Rómába. Különféle személyiségekkel vagyunk (őket a kezünkben lévő kártyalapok keltik életre), akik különféle akciókat biztosítanak számunkra. Minden játékos ugyanazzal a kézzel indul, viszont van egy piac, ahonnan további kártyákat vásárolhatunk, ami nagyon is fontos lesz, ha sok pontot akarunk szerezni a játékban, ami végső soron a fő célunk, hiszen a játékot az fogja nyerni, aki a végén a legtöbb ponttal rendelkezik. Ezeket a pontokat a játéktábla szélén körbefutó pontozósávon fogjuk lelépni. Most ezeket a kártyatípusokat és hatásaikat nem fogom leírni, a szabálykönyvben gyönyörűen illusztrálva vannak. A játék elején két telepesünk (egy emberfigura és egy hajó) Rómában pihen, és várják, hogy bevetésre küldjük őket. Nem kell megijedni, ebben a játékban nem harcolunk, az egymással való kitolás abban rejlik, hogy egy adott városba ki épít előbb házat, s bár mindenki építkezhet ugyanoda, de aki később ér egy adott városba, annak többe fog kerülni az építkezés. A másik pedig a kártyák vásárlása, mert lehet, hogy amelyik kártyát kinézted magadnak, azt valaki megveszi előled. És ennyi. A játék szépsége és trükkje pont a kártyákban rejlik, ugyanis ezek a játék végén szorzóként működnek, azaz minél többet gyűjtöttél pl. a Saturnus kártyákból, annál magasabb lesz a szorzód azon provinciák száma után, amelyekben legalább egy házad van. Trükkösek még a téglavárosok is, mert a játék végén a Jupiter kártyák a nem téglavárosok után adnak pontokat, viszont a téglavárosok kivételével az összes többi városban ahhoz, hogy házat tudjunk leépíteni, téglára, mint nyersanyag, szükségünk lesz. Izgalmas eleme a játéknak a raktár, amely 12 hellyel rendelkezik, ebből négyet elfoglal 2-2 telepesünk (két ember és két hajó), a maradék nyolc helyből pedig hatra kerülnek fel nyersanyagok a játék elején. Magyarán, minél több telepest teszünk majd fel a táblára, annyival nő majd a raktárunk kapacitása, ami az elején nyolc, de később akár tizenkettő is lehet. Ráadásul érdemes minél több telepest feltennünk a táblára, mert ezeknek a száma határozza meg a mozgásunk mennyiségét, vagyis míg a játék elején csak kettőt mozoghatunk (hiszen 1-1 ember+hajó van Rómában), a játék vége felé már hat mozgáspontunk is lehet, amelyet tetszőlegesen osztunk szét egységeink között. Arról nem beszélve, hogy a játék végén ezekért a telepesekért is pontok járnak, szorozva annyival, amennyi kártyánk van az adott típusból. Valamint több telepes több helyre tud eljutni, így körünkben több házat is leépíthetünk, csak győzzük nyersanyaggal. A kártyákról még annyit, hogy játékosszámtól függően kerül fel bizonyos mennyiség, a kártyák öt csoportba vannak sorolva, római számokkal jelölve (I., II., III., IV., V.), és pl. egy 3 fős játék esetén a IV. és az V. számmal jelöltek nem játszanak. A piacot előbb a I. jelűből kell feltölteni, ezután jön sorrendben a többi. A kártyák között vannak ugyanolyanok, amelyek már a játék elején a kezünkben vannak, vannak különbözőek, és vannak olyanok is, amelyek hatása picit eltér kiindulási lapjainktól. A játék akkor ér véget, ha valaki leépíti az utolsó házát is (amiből mindenkinek 15db van), vagy megvásárolja az utolsó kártyát a kínálatból. A kör befejeződik és kezdődik a számolás. Azt mindenki ki tudja számolni játék közben, hogy mennyi pontja lesz, de hogy a másiknak mennyi lehet, ehhez jó memória kell, hogy tudjuk, melyik fajta kártyából ki mennyit vásárolt. De őszintén, játék közben ki nézi ezt, s ha nézi is, egy idő után biztosan elfelejti, legalábbis nem fog emlékezni mindegyikre.

Nagyon hosszúra nyúlt ez a bemutató, és még közel sem írtam mindenről, de nem ez volt elsősorban a célom, hanem az, hogy megismertessek Veletek egy olyan játékot, amely, bár a doboza és a grafikája alapján nem az a társas lesz, amit elsőnek emeltek le egy bolt polcáról, viszont a nem túl dizájnos külső annál jobb belsőt rejt.

A játék 2013-ban jelent meg, a BGG-n az előkelő 19. helyet foglalja el, s jelen szöveg írásakor több mint 30ezer! szavazat alapján a játékosok értékelései alapján 7.96, az átlagpontszám szerint pedig 8.12 a mutatója. Ami – véleményem szerint – kiváló és nem véletlen! A játékidő játékosszám függő, mi általában hárman szoktunk leülni vele, s kb. 1.5-2 óra alatt játsszuk ki, és ehhez még hozzájön a ki-és elpakolás, ami újabb fél óra.

A Concordia egy klasszikus stratégiai társasjáték, nem az agyégetős fajtából (bár a BGG szerinti 3.01/5 nem ezt sejteti) , interakció nem nagyon jellemzi, fontos benne a pakliépítés, a megfelelő kártyák jó időben való kijátszása. A tábla képe szép, aki szereti a történelmi témájú társasokat, viszont nem szereti a dobókockás játékokat, szeret gondolkodni, előre tervezni, és egy jó ár/érték arányú társasjátékot keres, annak nyugodt szívvel ajánlom.

A másik játék 2019-ben jelent meg, hozzánk 2021-ben érkezett meg a magyar verziója, tehát egy viszonylag friss játékról beszélünk. Engem elsősorban a tematikája fogott meg, ugyanis egy kocsmamenedzselős játékról van szó, ez pedig a Tavernák Tiefenthalban.

Ha a tematikát nézzük, akkor a középkorban járunk, egy német városban, ahol megpróbáljuk vendégeink számára igazán vonzóvá tenni csehónkat. Ehhez majd fejlesztenünk kell azt, amihez sok pénzre lesz szükségünk, de közben a sörtermelésről sem szabad elfeledkeznünk. Ebben a játékban is a kártyáké az egyik főszerep, a másik pedig a dobókockáké. S bár én a dobókockás játékokat nem igazán szeretem a kiszámíthatatlanságuk miatt (meg azért sem, mert legendásan rosszul dobok), azt kell, hogy mondjam, ebben a játékban a kockadobások eredményét lehet módosítani különféle módokon, ráadásul egy négy fős játékban, amikor 4db D6-tal dobunk, igazából elég, ha csak egy kocka eredménye lesz számunkra ideális, ugyanis amikor a söralátétről leveszünk egyet, a többit továbbadjuk. Sokkal fontosabb lesz az, hogy mit dobtak a többiek. A négy kockából ugyanis hármat a játékostársainktól kapunk. Ezen kívül van még mindenkinek arra lehetősége, hogy plusz kockákat használjon, ezek száma maximum három lehet, és nagyon nem mindegy, hogy egy körben négy, vagy akár hét kockát használunk fel. Izgalmas eleme a játéknak a kolostor, ahogy haladunk annak sávján, különféle jutalmakat kapunk. Továbbá minden forduló kezdete megjutalmaz bennünket. Mivel a játékot győzelmi pontokra (GYP) játsszuk, ezért elengedhetetlen, hogy sok nemest csábítsunk a krimónkba. Ezek mindegyike 10 GYP-t ér, viszont sok pénzt nem hoznak, de hát valamit valamiért. Ráadásul a helyet sem nagyon foglalják, ugyanis míg a többi vendég külön asztalhoz ül, addig a nemesek szeretnek egy asztalnál sörözni, ezért nagyon nem mindegy, hogy korlátozott számú helyeink (a játék elején ez három) milyen gyorsan telnek be, mert amikor az utolsó vendég is helyet foglal, nem húzhatunk több lapot. Itt említeném meg a laphúzás, mint szerencsefaktor szerepét. A játék elején ez még nem gond, mert ha az első fordulóban rosszul húzunk, a következő fordulónk biztosan jó lesz, viszont ahogy megy előre a játék, és egyre vastagabb lesz a paklink, nagyon nem lesz mindegy, hogy mennyit sikerül felhúznunk a személyzetből. Tapasztalatom az, minél több kockával dobunk, minél jobb kockákat tudunk elvenni játékostársainktól és minél több jó (és sok) lap jön a húzópaklinkból, annál nagyobb eséllyel fogjuk megnyerni a játékot. A pakliépítős játékokban ez benne van, pláne, ha ez még kockadobással is meg van bolondítva. Cserébe viszont egy nagyon jó hangulatú játékkal fogunk játszani. Külön pozitívum, hogy a társas négy plusz modult is tartalmaz, melyek egymásra épülnek, s ezekkel kiegészülve sokkal izgalmasabb lesz a játék, ráadásul az újrajátszhatóságot is nagymértékben növelik. Mi először az alapjátékot próbáltuk ki, utána beletettük egyből az összes kiegészítőt, valóban sokkal jobb lett velük a társas, azóta csak így játsszuk.

Akiknek felkeltette érdeklődését a téma, vagy korábban már szemeztek a játékkal, azoknak bátran ajánlom kipróbálásra. Akik szeretik a dobókockás játékokat, jobban kedveleik, ha több a szerencse egy játékban, azok feltétlenül tegyenek egy próbát vele. Év játéka jelölt társasról beszélünk, a BGG-n jelenleg a 236. helyet foglalja el, 7.23 és 7.61-es átlagpontszámokkal, közel 9ezer szavazóból. A játék kb. egy óra alatt kijátszható (gyakorlott játékosokkal, egyébként biztosan tovább fog tartani), nehézsége 2.7/5, tehát egy közepesen összetett stratégiai játékról beszélünk, a sok dobókocka tehát ne tévesszen meg senkit. Ára hasonló a Concordiáéhoz.

Ha végig olvastad, köszönöm!

Ha játszottál már valamelyik játékkal, kérlek, ne tartsd magadban, és írd meg róla őszinte véleményed!

Ha e cikk elolvasása után kedvet kaptál valamelyik (vagy mindkettő) kipróbálására/megvásárlására, azt gondolom, nem fogod rossz játék(ok)ba fektetni a pénzed.

Hello Mindenki!

Elnézést a hosszúra nyúlt szünet miatt, tudom, rég jelentkeztem, de most pótlom.

Az előző cikkben jó sok játékot ajánlottam, ma picit visszafogottabb leszek, hogy későbbre is maradjon ajánló. :)

Azt ígértem, hogy olyan játékokat fogok most figyelmetekbe ajánlani, amelyek árban nem fogják meghaladni a 15ezer forintot, és már több gondolkodást igényelnek.

Nos, sikerült 4 olyan játékot választanom, amelyek jelenlegi bolti ára 7000-15000 forint között mozog. Akkor nézzük is, hogy miket hoztam mára Nektek.

A Copenhagen egy max. 4 fővel játszható társasjáték (2-3-an is jól működik), amelyben poliominó (ismertebb nevén tetris) lapkákat pakolgatnak a játékosok egy táblára (ami egy ház homlokzatát formálja meg). Ezekből a különböző színű és formájú alakzatokból kell minél többet beépítenünk házunk homlokzati helyeire. A lapkákhoz kártyák által jutunk, ezekből 7 db van kitéve, ebből veszünk el fejenként 2-2-t (kivéve, ha egy bónuszlapka, amit felhasználunk, ennél több elvételére jogosít fel). A kézben tartható lapok száma limitált, max. 7 db lehet, ha pl. 6 lapod van és kettőt felhúzol, egyet el kell dobnod az akciód végrehajtása előtt. Attól függően, hogy vízszintesen vagy függőlegesen építünk be teljesen egy sort illetve oszlopot, és ezen sorok/oszlopok végig ablakosak-e vagy sem, annak függvényében kapunk 1,2 vagy 4 pontot. Ezen kívül bónuszokhoz is juthatunk (3 olyan vízszintes sor van, illetve a házlapkán is találunk párat, ami ilyet ad), amikor is elvehetünk egy fehér színű, 1x1-es, ablakos poliominót vagy szerezhetünk egy bónuszakciót biztosító lapkát (a játék elején mindenki 1-1 ilyen lapkával kezd, ehhez szerezhetünk még párat), de azt is választhatjuk, hogy a már felhasznált lapká(ka)t visszafordítjuk, vagyis újra aktiváljuk. Ezek a lapkák rendkívül fontosak, mindegyik fajtából játékosonként 1 db szerezhető, és jó időzítéssel, egyszerre akár többet is felhasználva olyan kombót hozhatunk létre, amivel akár komoly előnybe is kerülhetünk. Ugyanis a pontokat játék közben szerezzük, és aki előbb eléri a 12 pontot, az győz, de előfordulhat, hogy mielőtt bárki elérné ezt a pontmennyiséget, felhúzzuk a sellő lapkát, ami azonnal véget vet a játéknak, és aki ilyenkor a legtöbb pontot adó mezőn áll, az nyer. Könnyed családi játék, a szabályai egyszerűek, könnyen tanulható és tanítható, a játékidő 30-45 perc között van játékosszámtól függően, illetve, hogy mennyire vagyunk már gyakorlott játékosok. Ára jelenleg 11000-14000 ft között mozog.

Az Azul egy jól csengő név társasjátékos körökben, és nem igazán találkoztam még olyan emberrel, aki ne próbálta volna valamelyik verzióját, és ne tetszett volna neki. Én most a Sintra üvegcsodáit mutatnám be, mert az „alapjátékról” már sokan írtak, beszéltek, készítettek szabálymagyarázó videót és végig játszást is. Ebben a társasjátékban Sintra palotájának ablakait díszítjük fel gyönyörű kövekből. Mint az eredeti játékban, itt is korongokról fogjuk elvenni az „üvegeket”, amiket palotánk ablakaiba építünk be. A játékot az nyeri, aki a legtöbb pontot szerzi a 6. forduló végén. Körünkben 2 akció közül válaszhatunk: vagy elveszünk egy korongról egy színből az összes üveget és azt beépítjük az egyik sávba (vagy amelyik felett áll a kis bábunk, vagy tőle jobbra, de akkor bábunkat oda kell mozgatnunk). Fontos, hogy a bábunktól balra eső sávokba nem építkezhetünk. Ha oda szeretnénk, akkor előbb passzolnunk kell, ez a másik akciólehetőség, ilyenkor bábunkat a sor elejére helyezzük és ennyi volt a körünk. Amikor egy mintasáv teljesen megtelik üvegekkel, egyet megtartunk és behelyezzük a tábla alján található palotaablakra, megkapjuk az alatta feltüntetett pontot meg még annyi pontot, ahány pontsáv felett van már legalább egy üvegünk. A többi üveget bedobjuk az üvegtoronyba (kartonból összerakjuk a játék elején, egész szép és jópofa). Amikor egy sáv megtelik és végrehajtjuk a fentebb leírtakat, a sávot megfordítjuk, és ha ezt a felét is telerakjuk, akkor kivesszük és eltesszük a játék dobozába. Minden fordulóban van egy adu üveg, s ha ilyen színben veszünk le üvegeket egy palotasávról, akkor ezekért is pontokat kapunk. A pontokat azonnal lelépjük. Sajnos előfordulhat, hogy már csak az asztal közepéről tudunk elvenni üveget (asztal közepe a korongok által körülhatárolt rész). Ide kerülnek az adott korongról el nem vett üvegek. S Ide kerül a kezdő játékos által behelyezett kezdőjátékos-jelölő, miután megcsinálta a körét. Aki tehát először innen vesz el üvegeket, az magához veszi a kezdőjátékos-jelölőt, így a következő fordulót ő fogja kezdeni. Ennek azonban ára van: a kezdőjátékos-jelölő egy üvegtörést jelent, amit le kell lépni töröttüveg-sávon. Ami mínusz pontokat jelent a játék végén. Sőt, ha valaki végigmegy ezen a sávon, ő azonnal lelép -18 pontot, és újra kezdheti a sávon való lépegetést az újabb mínusz pontokért. A sávon akkor is lépünk, ha több üveget veszünk el, mint amennyit be tudnánk építeni, így minden felesleges üveg 1-1 lépést jelent ezen a sávon. A végén van még egy csavar a játékban, attól függően, hogy a tábla A vagy B oldalával játszunk. Bátran tegyen vele próbát, aki még nem próbálta, akár ezzel, akár az alappal, akár valamelyik másik verzióval, garantáltan nem fog csalódni! Ehhez a verzióhoz jelenleg 12-13ezerért hozzá lehet jutni.

Egy újabb sorozattal folytatnám mai ajánlómat, ez pedig a Nyugati Királyság sorozat, annak is az első darabja, a Nyugati Királyság Építőmesterei. A játék 3-4 fővel a legjobb, de játszhatjuk akár 5-en is, sőt, szóló módra is van lehetőség. Ketten is játszható, úgy nem próbáltuk, így erről nem tudok véleményt mondani. Mi általában hárman játsszuk, úgy nagyon jó. Ebben a játékban meglepő módon építünk. :) Méghozzá különféle épületeket, illetve a központi táblán a Katedrálist. A játékot a legtöbb győzelmi ponttal (GyP) rendelkező játékos nyeri. Az a jó ebben a játékban, hogy több lehetőségünk is van nyerni. Van, aki Katedrálist épít, jutalmakat zsebel be érte, és ha ő épít benne a legtöbbet, komoly Gyp-t kap a játék végén. Valaki fekete piacra megy, vagy az adópultról zsebeli be az „ingyen” pénzt. Így persze börtönt és adósságkártyát kockáztat, utóbbit, ha nem fizeti vissza, mínusz pontokkal bünteti a játék a végén. Más játékos épületkártyákat vesz, és azokból próbál minél többet megépíteni. A népszerűségi sávon is illik haladnunk, egy szint felett az is Gyp-kal jutalmaz. Valahol meg kell találni az egészséges egyensúlyt ezen lehetőségek között. A játékban van interakció a játékosok között, leginkább akkor, amikor valaki fogságba ejti egy másik játékos embereit. Tehát kis gonoszkodás is van a játékban. A foglyul ejtett embereket jó pénzért börtönbe lehet küldeni, ahonnan a tulajdonosuk kiválthatja őket, így mindenki jól jár. A börtönt is érdemes elhagyni a játék végén, mert ha marad benn embered, az is büntetőpontokat von maga után. Nagyszerű eleme a játéknak, hogy fogadhatunk fel különféle segédeket, akik közül vannak, akik jutalmakat biztosítanak nekünk a játék folyamán, míg mások szükségesek ahhoz, hogy bizonyos épületeket meg tudjunk építeni. Amikor megépítünk egy épületet, az is biztosít vagy azonnali, vagy játék végi jutalmat. Furcsa lehet ezt olvasni, de vannak épületlapkák, amelyek büntetnek a megépítésük után, cserébe viszont sok GyP-t adnak a játék végén. A játékostáblán nagyon sok akcióhely van: lehet nyersanyagokat, pénzt, épület-és segédkártyákat szerezni, nyersanyagot váltani, illetve, amikről már korábban írtam. Összességében egy egyszerű, gyorsan, könnyen tanulható családi kategóriájú, munkáslehelyezős játék, szép táblaképpel, egyedi kártyagrafikákkal. Érdemes próbát tenni vele. Ára jelenleg 12-14ezer ft között mozog.

S a végére egy kooperatív játékot hoztam, ez pedig a Tiltott sivatag. Ebben a játékban sem könnyű nyerni, s hasonlóan a Pandemichez, itt is csak egyféleképpen nyerhetünk – összeszedjük a sivatagban a repülőgép alkatrészeit, majd belőlük a gépet összerakva el kell jutnunk a felszállóhelyre. Veszíteni viszont többféleképpen lehet: valakinek elfogy a vize, felkerül az utolsó homokjelölő is a táblára (ami mozgó lapkákból áll) és még kéne feltennünk, de nem tudunk, illetve a homokvihar jelölő eléri a legfelső szintet (halálfej) a számlálón, ekkor betemet minket a homokvihar. Na de hogy is működik a játék? Akciópontokat (AP) költünk el a körünkben, ez lehet mozgás, homoklapka eltávolítása egy lapkáról, ásás (egy lapka felfordítása, hogy megtudjuk, mit rejt), amit csak akkor végezhetünk el, ha a lapkán nincs homokjelző, és alkatrész felvétele (ami elengedhetetlen ahhoz, hogy nyerjünk). Ezt követően homokvihar kártyákat húzunk fel a vihar erősségének megfelelő mennyiségben, ez a játék elején kettő, ha nem mindjárt hard fokozaton akarunk játszani. Ezek a kártyák mozgatják a lapkákat négy különböző irányba (fel, le, balra, jobbra). Így lényegében előfordulhat, hogy mire újra ránk kerül a sor, már teljesen máshol leszünk, mint amikor előzőleg befejeztük a körünket. Nagyon fontos, hogy felszerelés lapkákhoz jussunk, mert azok különféle előnyöket biztosítanak számunkra, ezeket használjuk jókor és bölcsen. A kutat (2 van belőle) látogassuk, illetve osszuk meg egymással a vizünket, ha nagyon muszáj, nehogy egy szomjhalál vessen véget a játéknak. Fontosak az alagutak, ami egyrészt véd a tűző naptól (amitől vizet veszítünk), másrészt az alagutak szomszédos mezőnek számítanak (csak ne egymás mellett legyenek). Lényegében ennyi. Ebben a játékban többször nyertünk az összjátékszámhoz viszonyítva, mint a Pandemicben, bár az is igaz, hogy míg az utóbbiban már próbáltunk nehezebb fokozatokat is, itt csak az újonc és a normál szinteket próbáltuk. Azt hiszem, most már jöhetne az elit, majd a végén a legendás. A játék 7-8000 ft között mozog, tehát a mai ajánlóm legolcsóbb darabja. Kooperatív játékok szerelmeseinek ajánlott!

Ennyi lett volna mára, ha valamelyik társast már próbáltad, írd meg, hogy tetszett, milyen gyakran kerül elő, és mennyire szerettek vele játszani?

A következő írásomban már összetettebb – de nem nagyon heavy – játékokról fogok írni. Ezek között lesznek nagy kedvencek. :)