Hello Mindenki!

A korábbi írásaimban társasjátékokat ajánlottam 15ezer forintig. Bízom benne, hogy ha elolvastad az írásaimat, utánanéztél a játékoknak, már be is szereztél belőlük párat és az óta is boldogan játszol velük. Múlt héten egy barátommal söröztünk, sok mindenről beszélgettünk, és szóba került egy régi-régi kártyajáték, és ez adta az ötletet, hogy ma általánosságban beszéljek egy kicsit a kártyajátékokról, illetve ajánljak nektek pár olyat, amit én nagyon szeretek, gyakran előkerülnek mostanság és szerintem nagyon jók is!

Nem szeretnék történelem órát tartani, de azért érdemes megemlíteni, hogy a mai kártyajátékok elődje a 9. században jelent meg a Tang-dinasztia idejében, Kínában. Európába a 12. század második felében érkezett meg. Francia források 1377-ben említették először. Napjainkban három fő csoportba szokták sorolni a kártyajátékokat: francia, germán és latin. Amit mi magyar kártya néven emlegetünk, azt a világ más tájain Német, helvét, Tell vagy Négy évszak néven ismerik. Ezzel a kártyával lehet snapszerozni (2 fős változata a húzós snapszer), ultizni, Fajerozni. stb. A francia (avagy römi) kártyával pedig a legismertebb játékok: römi, kanaszta, Bridge, póker, Black Jack. Ezekbe a játékokba most nem szeretnék belemenni, szerintem a legtöbb ember ezek valamelyikével (akár többel is) biztosan tud és szeret is játszani. A célom ezzel a cikkel az, hogy mai, modern kártyás játékokat ismertessek meg elsősorban azokkal, akik most ismerkednek a modern társasjátékok világával.

De mi a helyzet azokkal a kártyajátékokkal, amelyeket leginkább a társasjátékokhoz sorolunk, nem pedig a fentebb leírtakhoz? Talán az lenne a legpontosabb megfogalmazás, hogy ezek olyan társasjátékok, amelyek leginkább kártyákat használnak.

Az első, ami eszembe jutott, az autós kártyajátékok, amelyet gyerekkorunkban játszottunk. Általában mindig az autók sebességét vettük alapul, egyesével leosztottuk a lapokat – általában 2 fős játékok voltak ezek – majd felváltva kiraktunk 1-1 autót, és amelyiknek nagyobb volt a sebessége, az vitte a kört. A végén megszámoltuk, hogy ki vitt több ütést, és ő nyert. Szerintem a mai 40-es, 50-es férfiaknak talán még mindig megvan valahol a gardrób mélyén vagy a padláson egy dobozban egy pakli ebből a játékból.

Uno. Ki ne ismerné? Igazi partijáték. Több fős társaságok elengedhetetlen kelléke. Ma már többféle köntösben kapható (Star Wars, Harry Potter, Monster High stb.) A játék lényege egy mondatban: az nyer, aki előbb megszabadul az összes lapjától, de amikor már csak egy lap marad a kezében, nehogy elfelejtse kimondani, hogy uno! Színre színt vagy számra számot teszünk, és a különféle szivatós lapokat megpróbáljuk jól időzítve kijátszani. Jó móka!

A leghíresebb gyűjtögetős kártyajáték, rövidebb nevén (CCG – Collectible Card Games) az 1993-ban világhódító útjára induló Magic: The Gathering. Erről a játékról egy későbbi cikkben majd részletesebben írok.

De térjünk rá azokra a kártyajátékokra, amelyeket én inkább társasjátékoknak mondanék, mint ahogy fentebb írtam is, kártyákat használó társasok.

Véleményem szerint a legjobb a 7 Csoda: Párbaj nevű játék, amelyről korábbi írásaim egyikében már említést tettem, mint legjobb 2 fős társasjáték. Ez valójában egy kártyajáték, bár vannak benne egyéb, nem kártyás elemek is. A játék eleji pénz kiosztása után meghatározott szabály szerint mindkét játékos 4-4 csodakártyához jut, ezután három fordulón keresztül fog majd tartani a játék. Minden fordulónak egyedi paklija van, ezeket a kártyákat is a játék szabályai szerint kell lepakolni a játéktérre (a harmadik pakliba céhkártyákat is belekeverünk). A játékosok a körükben három lehetőség közül választhatnak: leépíthetnek maguk elé egy kártyát, eldobnak kártyát, amiért pénzt kapnak, vagy a kiválasztott lapot lefordítják, és egy csodát építenek meg vele (behelyezik azt az egyik csodájuk alá, aminek a költségét kifizetik). A kék lapok GYP-t adnak, a zöldek (tudománylapkák) szimbólummal rendelkeznek, de GYP-t is tartalmazhatnak, ezen kívül fejlődéskorongok szerezhetőek velük. A piros, hadászati lapok pedig a konfliktusjelölőt mozgatják az ellenfél felé. A játékban lehetőség van láncvásárlásra is (patkóikon). Pontokkal, tudománnyal vagy hadászattal is meg lehet nyerni a játékot, az újrajátszhatóság nagy, ráadásul már kiegészítők is jelentek meg hozzá. Tapasztalatom, ha valaki egyszer rákattan, nehezen szabadul tőle. (30 perc alatt kijátszható, 10 éves kortól ajánlott, BGG 18. hely!)

Szereted Japánt, a japán tematikájú dolgokat? És a japán ételeket? Ha mindegyik kérdésre igen a válaszod, akkor a Sushi go (nagy testvére a Sushi go party) a te játékod lesz! Ez egy draft mechanizmust használó szettgyűjtögetős, könnyed, gyorsan tanulható, rövid játék idejű kártyajáték. Játékosszámtól függően mindenki kap x db kártyalapot, ebből egyet megtart, a többit balra továbbadja, majd a kiválasztott lapot képpel felfelé maga elé leteszi. Ezt követően a következő körben a jobb szomszédjától kapott lapokkal ugyanezt teszi. Különféle ételszetteket gyűjtögetünk, majd a forduló végén pontokat számolunk. Összesen három forduló van, az utolsó forduló végén összeadjuk a pontjainkat, de itt még szerezhetünk további plusz vagy mínusz pontokat attól függően, mennyi pudingot gyűjtöttünk be, és a végén a legtöbb ponttal rendelkező játékos nyer. Fontos, hogy figyeljük, a többi játékos mire gyúr, és mi vagy próbáljunk más utat bejárni, vagy ha ugyanarra hajtunk, akkor próbáljunk a forduló végén több pontot elérni ugyanabból az ételből. (2-5 játékos, 8 éves kortól, kb. 15 perc egy parti)

Nagyszerű szettgyűjtögetős kártyajáték az Ohanami. Szintén japán téma, itt azonban nem főzünk, hanem japánkertet építünk, ami abban mutatkozik meg, hogy számolunk, és megpróbálunk minél több lapot beépíteni a max. három oszlopból álló sorozatunkba. Hasonló draft mechanizmust használ, mint a Sushi go, de itt nem egy, hanem két lapot tartunk meg, és ezeket vagy letesszük, vagy kidobjuk, vagy az egyiket letesszük, a másikat pedig kidobjuk. Minden kártyán van egy szám, összesen 120 db kártyalap van, ezek 1-től 120-ig vannak számozva, tehát nincs két egyforma sorszámú lap. A lapokat úgy pakolgatjuk egymásra, hogy a növekvő számsorrend megmaradjon. Két lap közé nem tehetünk be lapot! Lehetőleg próbáljuk az összes lapunkat lerakni, hogy minél több pontot szerezzünk. Itt is három forduló van, és a végén az nyer, aki több pontot gyűjt. De a pontozás trükkös. A játékban ugyanis négy szín található (kék, zöld, szürke, rózsaszín). Az első fordulóban csak a kék színű kártyákat pontozzuk, a másodikban a kék mellett a zöldet is, az utolsóban pedig mind a négyet, de az egyes színek pontértékei eltérőek, a legtrükkösebb a rózsaszín. Okos játék, amely gyorsan megtanulható és egymás után akár több parti is lejátszható vele. (2-4 játékos részére, 8 éves kortól, játékidő kb. 15-20 perc)

A Mesebeli birodalmak egy fantasy témájú kártyajáték 2-6 játékos részére, a játékidő rövid, játékosszámtól és gondolkodási időtől függően 10-20 perc. Ebben a kártyajátékban minden játékos 7-7 lappal a kezében kezdi a játékot. A kezdő játékost leszámítva (ő csak húz, majd lerak egy lapot a kezéből képpel felfelé, de a következő körtől már ő is két lehetőség közül választhat) a többiek két lehetőség közül választhatnak: vagy ők is húznak egy lapot, egyet pedig képpel felfele leraknak, vagy a már képpel felfele kitett lapok közül kézbe vesznek egyet, majd egy másikat kitesznek helyette. A játék addig tart, amíg a 10. lap ki nem kerül a piactérre. A kör még befejeződik, majd kezdődik a számolás, és aki több pontot gyűjt, azé a legmesésebb birodalom. De mire is kapunk pontokat? Nos, megpróbáljuk a legjobb kombót összehozni a kezünkben lévő lapokból. Pl. van olyan lapunk, amely +40 pontot ad, ha nálunk van egy bizonyos lap, így azt próbáljuk megszerezni. Egy másik lap minden rontást megszüntet, így nem baj, ha olyan lap van a kezünkben, ami mínusz pontokat adna, mert a játék végén nem kapjuk azt meg. Sok lap jó kombinációt ad együtt, így arra törekszünk, hogy a 7 lapból a húzott, vagy felvett lapokkal a lehető legjobb kombót rakjuk össze. Előfordulhat az is, hogy egy korábban eldobott lapunkat visszavesszük, mert ahhoz húztunk jót, amit pedig korábban felvettünk, eldobjuk, mert nem jött hozzá semmi jó. Nagy kedvencem, sokat játszunk vele mostanában, csak ajánlani tudom! A doboza nem a legszebb és talán nem a legjobb ár/érték arányú játék, de élmény vele játszani!

Írd meg, ha ezek közül a játékok közül valamelyiket nagyon szereted, és azt is, ha olyan játékot szeretsz, amit itt nem említettem, hiszen nagyon sok jó kártyajáték van még a piacon, hál’ isten!