Hello Mindenki!
Itt a második rész első felében két olyan társasjátékról írnék, amelyek alapvetően többszemélyes játékok, ám van ún. solo módjuk is, tehát egyedül is játszhatók. Kezdjük mindjárt a sort a talán legnépszerűbbel, A Mars terraformálása (2016., 1-5 játékos részére) nevű társassal. Jacob Fryxelius és testvéreinek társasjátéka egy félkooperatív, ám alapjában véve kompetitív játék, amelyben- mily meglepő – a Mars bolygót kell lakhatóvá tennünk. A társasról már annyi cikk és videó készült, hogy én most nem szeretnék beállni a sorba 123.-nak, aki újra leírja, azt, amit előttem már 122-en megtettek. Annyit azért a végére ideböknék, hogy négy kategóriában is Golden Geek Awards jelölt volt a játék (Év játéka, Év gémerjátéka, Legjobb stratégiai játék és Legjobb egyszemélyes játék). Ez utóbbi díj miatt foglalkoznék most egy kicsit vele.
Ebben a változatban használnunk kell a „Cégek korszaka” kiegészítő lapokat. A céges termelésen kívül a játék elején semmilyen extra termeléssel nem rendelkezünk. 14-es TR-rel kezdesz 20-as helyett. Nincsenek díjak és mérföldkövek. Viszont van egy semleges ellenfeled, akitől tudsz lopni, illetve az erőforrásait és a termelését tudod csökkenteni. A 14. generáció után még van lehetőség a palántákat növényzetlapkákra beváltani, de ezzel már nem növelhető az oxigénszint. A végső cél, hogy minél több GYP-t gyűjts, de ha a 14. generáció végére nem sikerül befejezni a terraformálást, akkor elvesztetted a játékot. A setupban mielőtt kiválasztod a kezdőlapkáidat, két semleges városlapkát és melléjük 1-1 növényzetlapkát kell lerakni a térképre. Fontos, hogy ezek nem a tieid és nem növelik az oxigénszintet. Ezután fel kell fedni 4 projektlapot, fel kell használni a költségüket és meg kell határozni a semleges lapkák helyeit. Először le kell tenni az első városlapkát balról jobbra, fentről lefelé haladva, költségértéküknek megfelelőt lépkedve. A második városlapkánál pedig pont fordítva kell eljárni. Végül pedig az óramutató járásával megegyezve kell lehelyezni a növényzetlapkákat fentről indulva a maradék két lap költségértéke alapján. Az illegális területeket mindig ki kell hagyni a számolásból. A többi szabály egyébként megegyezik az alapjáték szabályaival. Remélem, érthető voltam. Most már több egyszemélyes játékon vagyok túl, s bár több olyan játékom is van, amelynek van solo módja és még a kooperatív játékaimmal is játszottam már egyedül, nem beszélve az előző részben bemutatottakat, azt kell, hogy mondjam, ezidáig ezt élveztem a legjobban! Ennek a játéknak nagyon eltalálták az egyszemélyes módját, le a kalappal a készítők előtt. Ha még nincs meg Neked ez a játék, arra bíztatlak, hogy sürgősen szerezd be, ha viszont megvan, de még nem próbáltad ki egyedül, tegyél vele egy próbát, nem fogod megbánni, csak nehogy azután mindig egyedül akarj vele játszani. :)
A Scythe az első nagyobb beruházású játékom volt, s bár ritkán kerül elő, mégis az egyik kedvenc euro játékom. Jamey Stegmaier játéka 2016-ban az Év játéka lett (Golden Geek Awards), de emellett besöpörte a legjobb stratégiai játék, a legjobb tematikus játék, a legjobb grafika/prezentáció és természetesen a legjobb egyszemélyes játék díjakat is. Az egyszemélyes játékot 19 automa kártya ellen játsszuk. A készítők azt javasolják, hogy a csillagsáv kártyán (4 van belőlük, válaszunk ki egyet találomra) az egyik tech kockát a csillagsáv I mezőjére tegyük és mindaddig oda kerüljön, amíg legalább egyszer nem nyerünk. Az automa (vagyis az ellenfelünk) első alkalommal egy olyan frakció legyen, amelyik távol esik a miénktől. Ezután az automa kapja meg a tábláján jelzett hatalmat és harckártyá(ka)t (amelyeket természetesen ne nézz meg!). Az automa ezen felül kap még 5 pénzt, a népszerűségsávon a jelölőjét tedd a 10-es mezőre (végig itt is fog maradni), majd a karakterét és 2 munkását helyezd fel úgy, mintha ember játszana vele. A mechek, csillagok és a többi munkás pedig kerüljön a frakciótáblájára. Ezután keverd meg a 19 automa kártyát és fordítsd úgy, hogy a tetejükön legyen az I jel. Mint láthatod, az automának nincsenek épületei, fejlesztései, célkártyái, nem termel erőforrást, ugyanakkor az akciókért nem fizet költséget, nem használja az alagutakat, sem a mech képességeket, viszont a tavakat normál tartományként kezeli. Harci egységei a frakciótáblájára kerülnek vissza és másképpen fogja lehelyezni a csillagokat. Te viszont ugyanolyan szabályok szerint játszol, mintha valódi ellenfeled lenne.
A játékban te hajtod végre az első fordulót. A játék addig tart, amíg valaki le nem helyezi a 6. csillagját. Az automa minden egyes fordulóját egy automakártya fogja meghatározni. A kártya kétszínű (zöld és piros). Mindaddig a zöld sémát kell követni, amíg egy bizonyos esemény miatt majd a kártyát meg kell fordítani és onnan a piros mezőben levő szimbólumok lesznek majd érvényben. Amikor az automa kerül sorra, húzol egy lapot a pakliból (a legfelsőt) majd balról jobbra, fentről lefelé végrehajtod a rajta lévő utasításokat. Ez először mindig mozgás akció, majd ezután az automa dolgokat kap, végül pedig te kaphatsz toborzás bónuszt. Ezután meg kell nézni, hogy a csillagsáv kártyán mozgatjuk-e a tech jelölőnket egyel jobbra (ha elértük a sor végét, akkor a következő sor bal szélére helyezzük a kockát). A szabálykönyv részletesen leírja pl. a harcokat, mert az automa harcolhat harci egység és munkás ellen is. A játék végén különböző mennyiségű pénzt kap az automa a lehelyezett csillagokért, az általa elfoglalt tartományokért. Akinek a végén több a pénze, az nyeri a játékot.
Azt kell, hogy mondjam, nem könnyű nyerni még a legkönnyebb fokozaton sem az automa ellen. Sok függ attól, milyen frakciókat választasz, milyen játékostáblát magadnak és mennyire vagytok egymástól távol. Mivel kártyákat húzol fel, itt van némi szerencsefaktor, hogy milyen kártyát húzol éppen fel. Az sem mindegy, mikor fordul a zöld pirosba. Onnan tól tovább durvul a játék. :) A győzelemért meg kell izzadni, viszont annál édesebb lesz a végén a győzelem. És akkor jöhet a csillagsáv kártyán a következő nehézségi fokozat. Ha már ismered a játékot, játszottál vele, de még nem próbáltad egyedül, A Mars terraformálásához hasonlóan mindenképpen tegyél vele egy próbát. Csak nehogy itt is az legyen, hogy utána már csak egyedül akarsz vele játszani. :)
Folytatása következik! :)
Amit legelőször meg szeretnék említeni, az a személyes kedvencem lesz. Sajnos ez a játék jelenleg nem kapható (remélem, azért újra ki fogják adni), s bár maga a játék nyelvfüggetlen, a szabálykönyve angol, viszont a netről le lehet hozzá tölteni a magyar verziót. A jó hírem viszont az, hogy a játéknak létezik egy ún. P&P (print and play) verziója, ha tehát valaki kedvet kap hozzá a most következő ajánlótól, akkor le tudja tölteni, ki tudja nyomtatni (kell még hozzá pár kellék: dobókocka, egyéb jelölők) és már mehet is a játék (a P&P verzió csak az alapjátékot tartalmazza, a kampány módot nem!). Lehet, hogy sokan már kitaláltátok, ez a játék az Under Falling Skies (2020). Tomás Uhlír játéka a Golden Geek Awards díját is elnyerte a Legjobb egyszemélyes játék kategóriában! Most csak az alapjáték szabályait fogom röviden ismertetni. A neten található egy végig játszás videó magyar nyelven. Na de miről is szól ez a játék? A történet szerint (hiszen minden játéknak van egy története) idegen és ellenséges hajók támadják Földünket, az emberiség lehetősége a győzelemre, a szuperfegyver kifejlesztése. De addig is, fel kell venni az idegenekkel a harcot. A játék uralkodó központi eleme: a dobókocka. De nem kell megijedni, a szerencsefaktort ennek ellenére nem mondanám magasnak. Először is egymás alá helyezzük a játéktér elemeit a szabálykönyvben leírtak alapján (ábra is segít ebben). Felhelyezzük az idegen (piros) repülőket az anyahajóra, a jelölőket (zöld, sárga, piros) a megfelelő helyekre, a további (fehér) repülőket az anyahajó mellé készítjük. Egyelőre félretesszük a kék (robot) dobókockákat, kiválasztjuk a nekünk szimpatikus várost (minden város más-más különleges képességgel bír) és kezdődhet is a játék. 5 db dobókockával fogunk dobni (2 fehér, 3 barna) és ezeket majd elhelyezzük a bázisunk megfelelő helyeire. Igen ám, de egy oszlopba, csak egy kocka helyezhető, és ahányas értékkel bír a D6-unk, annyi mozgást végez az adott oszlopban lévő repülő lefelé. Ráadásul, ha fehér kockát helyezünk fel, akkor a többi kockánkat újra kell dobnunk. Ezt tehát egy körben legfeljebb kétszer tehetjük meg. De egyszer mindenképp, ha a két fehéret hagyjuk utoljára. Ezen kívül az egyes mezők különböző mennyiségű energiával bírnak, amit le kell lépnünk az energiasávon (sárga), vagyis az energiánkat többször is fel kell majd töltenünk. Növelhetünk tehát energiát, kutathatunk (zöld sávon haladunk előre, hogy kifejlesszük a szuperfegyvert, mert csak így nyerhetjük meg a játékot), építhetünk robotot (ekkor kerül majd fel a kék kockánk), lelőhetjük az ellenséges repülőket (de csak akkor, ha megfelelő mezőn helyezkednek), illetve van olyan mező, aminek -1 a módosító hatása, oda 1-es értékű kockát érdemes tennünk, mert egyel kevesebbet mozgatják az ellenséges repülőket, 1-es értéknél tehát a mozgás értéke 0. Van egy fontos eszközünk, az ásógép. Ezzel kell „kiásnunk” a mezőket, ugyanis csak azokra a mezőkre tehetünk le dobókockát, ami már ki van ásva. Sajnos, amikor véget ér egy kör, vagyis az összes kockát felhelyeztük (egy oszlopba csak egyet), leléptük a hajókkal a megfelelő mezőt, végrehajtottuk a kockák alatti mezők hatásait, akkor bizony az anyahajó eggyel közelebb jön a bázisunkhoz. Ráadásul ilyenkor a tábla szélén lévő hatást (amit az anyahajó okoz), végre kell hajtanunk. Ilyenkor pl. felkerülhet egy újabb ellenséges gép (fehér, ebből négy van) az anyahajóra, ami majd szintén támadni fogja a bázisunkat. Aztán, a bázisunk is elszenvedhet egy sérülést, és bizony a kutatás sávon is visszaléphetünk és az ásónkat is egy mezővel visszább mozgathatja. Csupa jó dolgok. :) És ha az anyahajó eléri a halálfejes szimbólumot, akkor bizony elveszítjük a játékot. Valamint, ha túl sok ellenséges gép repül be a bázisunkra (minden egyes ilyen eseménykor elszenvedünk egy sérülést) és a piros jelölő eléri az utolsó, halálfejes, mezőt, akkor is veszítünk. Ha azonban a zöld sáv legfelső mezőjére tudunk mozogni, mielőtt ezen események bármelyike bekövetkezne, nyertünk. Az Under Falling Skies egy komoly stratégiai gémer játék. Gondos tervezést igényel. Van lehetőség a kockáink újra dobására, de lényegében mindig a megfelelő értékekből próbáljuk meg a legjobbat kihozni, ügyelve arra, hogy olyan értékű kockákat helyezzünk az egyes oszlopokba, amelyek után az ellenséges repülők mozgása számunkra kedvező legyen. Az idő rövid, lényegében 10 forduló alatt kell megnyernünk a játékot. A kampány mód még izgalmasabbá teszi ezt a nagyszerű társasjátékot. 12 éves kortól ajánlják, én kicsit idősebb kortól javasolnám. Ha nincs mindig partner, akivel leülhetnél játszani, és szereted a stratégiai játékokat, akkor ez a Te játékod lesz!
Az Onirim játék nekem telefonon van meg, tehát a jó hírem az, hogy oda letöltöd, már kezdődhet is a játék. Üzletekben nem kapható, egy webáruházat találtam a neten, ahol rendelhető. Azt írják erről a játékról, hogy 1-2 fővel játszható, véleményem szerint ez egy 1 főre tervezett kártyajáték. A játékidő rövid, 10-15 perc alatt kijátszható egy parti, és ha nem nyersz, akkor jöhet is a következő. Az alapjáték 76 db kártyából áll. 58 labirintus-, 10 álom- és 8 ajtókártyából. Megkeverjük a paklit és felhúzunk 5 lapot. Ha szerepel köztük álomlap és/vagy ajtókártya, akkor az(oka)t visszakeverjük a pakliba. Az 58 labirintuslapból 4 szín van (piros, zöld, barna és kék), ugyanez igaz az ajtókártyákra is, 2-2 van mind a 4 színből. A kártyaverzió egyébként elég macerás, az appon sokkal egyszerűbb játszani, hiszen ott mindent automatikusan elintéz a játék. A célunk az, hogy mind a 8 ajtókártya az asztalra kerüljön. Ez pedig kétféleképpen történhet meg: vagy kijátszunk a kezünkből egymás után három azonos színű lapot, azonban az egymás mellé letett lapokon lévő szimbólumok (nap, hold, kulcs) nem ismétlődhetnek (nap mellé csak hold vagy kulcs kerülhet), és ilyenkor egy ugyanilyen színű ajtólapot kikeresünk a húzópakliból és az asztalra helyezzük (egy ajtót már kinyitottunk). Ezt követően a paklit meg kell keverni. Fontos, hogy minden keverés után, amikor húzunk, akkor az álom- és ajtólapokat vissza kell helyezni a pakliba és újra keverünk (ez a macera rész, ezért egyszerűbb az app). Amikor egy lapot kijátszol a kezedből, akkor utána egyből húzni kell! Persze dönthetsz úgy is, hogy a kezedben lévő egyik lapot eldobod (ez a dobópakliba kerül és már nem tér vissza a játékba). Vagy eldobsz egy kulcs szimbólumú kártyát (szintén a dobópakliba), ilyenkor megnézheted a húzópakli felső 5 lapját és tetszőleges sorrendbe teheted őket. A másik lehetőség, hogy ha felhúzol egy ajtólapot, és van a kezedben egy ugyanolyan színű kulcsszimbólumú kártyád, akkor azt eldobod és az ajtót az asztalra helyezed. Ha mind a 8 ajtót ki tudtad nyitni, mielőtt a húzópakli elfogy, nyertél. Ellenkező esetben vereséggel zárul a játék. De ott vannak ezek az álomkártyák. Amikor egy ilyet húzol fel, akkor 4 rossz dolog közül kell egyet választanod. Vagy eldobsz egy kulcs szimbólumú kártyát a kezedből (ha van), vagy eldobod az összes lapot a kezedből vagy a húzópakli felső 5 lapja kerül a dobópakliba (ha van közte álom és/vagy ajtókártya, azokat majd vissza kell keverni a pakliba, vagy becsuksz egy ajtót, és azt visszakevered a húzópakliba. Természetesen az álomkártya a dobópakliba kerül. Látható, hogy nem túl jó ilyen lapot felhúzni, márpedig ez a legrosszabb esetben 10x meg fog történni, hacsak előbb meg nem nyerjük a játékot. Lényegében ennyi a játék. Angol nyelvű videó található róla a neten, a szabálykönyve magyar nyelven letölthető. Telefonra könnyen feltelepíthető. Ha érdekesnek találtad a leírásom, tegyél vele egy próbát. Amit még így a végén elmondanék, nem túl szép grafikájú játékról beszélünk, nem tudom, hogy Shadi Torbey (tervező), milyen állapotban volt akkor éppen, de majd úgyis meglátjátok. :)
A Friday Friedemann Friese (Power Grid) abszolút egyszemélyes játéka, 2011-ben jelent meg, egy évvel később jelölték a Golden Geek Awards díjára legjobb kártyajáték és leginnovatívabb játék kategóriákban. A játékidő kb. fél óra. Jelenleg kapható egy webáruházban, készült róla végig játszás videó magyar nyelven. Ha valakinek a következő leírás elolvasása után megtetszene – ajánlom még megtekintésre a videót is – akkor ne habozzon és vegye meg. A történet szerint egy Robinson nevű fickó egy lakatlan szigeten tengődik, és nekünk segítenünk kell őt a túlélésben. Az akadályok csak nőnek és nehezednek, neki azonban fejlődnek a képességei, ugyanakkor az évek előre haladtával öregszik is, és a végén még a kalózokkal is meg kell küzdenie, szóval nem lesz könnyű dolgunk, ha nyerni szeretnénk. Az előkészületek során egymásra helyezzük a fáziskártyákat (alulra kerülnek a piros színűek, rájuk a sárgák, azokra pedig a zöldek). Az öregedés kártyákat két paklira kell bontani (normál és nehéz) majd egymásra kell őket helyezni (alulra a nehéz, rá a normál). A kezdőkártyákat képpel lefelé magunk elé helyezzük, miután megkevertük őket. Külön megkeverjük a veszélykártyákat is és azokat is képpel lefelé lehelyezzük. Véletlenszerűn húzzunk két kalózkártyát és azokat képpel felfelé helyezzük az asztalra (egyelőre nem lesz rájuk szükség). Vegyünk magunkhoz 20 életpont jelölőt +2-t tegyünk tartalékba. Kész a setup. A játék menete: húzz két veszélykártyát, válaszd ki az egyiket, a másikat tedd a dobópakliba. A választottal meg kell küzdened. A kártya közepén lévő fehér szám jelzi, hány kártyát húzhatsz Robinson paklijából, hogy megküzdj a veszéllyel. Életpontokért cserébe további kártyákat húzhatsz. Legalább annyi pontot össze kell gyűjtened, mint a veszélyérték. A harci kártyák különleges képességeit bármikor felhasználhatod és bármilyen sorrendben. Kivéve az öregedés kártyák, azok képességeit mindig fel kell használni. Előfordulhat, hogy nem húzol annyi kártyát, amennyit kellene, mert már legyőzted a veszélyt vagy tudatosan akarsz veszíteni. Harc végeztével (ha nyertél) az összes lapot tedd Robinson dobópaklijába. Ha veszítesz, az életpontokba kerül. Viszont így kidobhatsz gyenge kártyákat a paklidból, és nem hígul a kezed. Ez a harci fázis addig ismétlődik, amíg el nem fogy a veszélypakli. Ezt követően egy öregedés kártyát bele kell keverned (megnézés nélkül) a Robinson pakliba. Jöhet a sárga veszélypakli ugyanilyen módon, majd végül a piros. Ezt követően kell megküzdeni a kalózokkal. Előbb az egyikkel, majd a másikkal, te döntöd el, milyen sorrendben küzdesz meg ellenük. A szabály ugyanaz, mint a veszélykártyák esetében. Ha a második kalózt is legyőzted és még maradt életpontod, vagy pont elfogyott, de már újabbat nem kellene feláldoznod, megnyerted a játékot. Ha bármikor elfogyna az életpontod és még kellene életpontot feláldoznod, a játékot azonnal elvesztetted és kezdheted elölről. A Friday és könnyed, pakliépítős stratégiai játék, ha szereted az ilyen típusú játékokat, szeretsz gondolkodni, tervezni, taktikázni, akkor a Friday-jel bátran próbát tehetsz.
A feudális Japánban járunk. Minden játékos egy klánt vezet. Ezen klánok egyedi képességeiket használva terjesztik ki hatalmukat az egyes tartományokra. Erődöket emelnek, termést takarítanak be, diplomáciai kapcsolatokat alakítanak ki és természetesen harcolnak a többi klánnal. Igen, ez a Felkelő nap (Rising sun). Ennek az euro típusú társasjátéknak a szabálymagyarázatára nem vállalkoznék, mert olyan hosszadalmas lenne leírni, nem biztos, hogy mindenki végigolvasná, de ha mégis, nem feltétlenül értené meg. Szabálykönyvet bemásolni pedig nem lenne értelme. Jó hír azonban, hogy van róla magyar nyelvű zanzásított szabálymagyarázó videó, angol nyelven viszont elérhető részletes elemzés, sőt, még végig játszás is. Itt most csak annyira vállalkozom, hogy kedvet adjak a játék kipróbálásához. Ára ugyanis borsos, ráadásul konfliktusdús játék, tehát mindenképp azt javasolnám, hogy akik szeretik a japán témát és az eurós játékokat, előbb tegyenek vele egy próbát, és ha az meggyőzte őket, utána jöhet a vásárlás. Kezdeném azzal, hogy a Felkelő nap 4 kategóriában is jelölt volt a Golden Geek-re (év játéka, legjobb stratégiai játék, lejobb tematikus játék, legjobb grafika/prezentáció). Gyönyörű játék, a miniktől eláll az ember szava, végig feszült és izgalmas. Ki kivel köt szövetséget, hogy aztán elárulja és hátba támadja. :) A japán hangulat abszolút átjön, az ember játék közben tényleg úgy érzi, hogy a feudális Japánban van, taktikázik, kapcsolatokat épít, cselszövéseket tervez, gyanakszik, harcol. A játékban sok az interakció és igen, hogy valami negatívumot is mondjak, bizony sértődékeny játékosokkal nem érdemes leülni, persze az sem fair, ha mindig ugyanazok a játékosok ülnek össze, és mindig ugyanazt az egy embert szívtájak már a legelejétől kezdve. A szerencsefaktor minimális, de ez euró játékoknál lényegében így is van rendjén. A minik kifestése erősen ajánlott, úgy még nagyobbat dobnak a játékélményen. Nagyon sok mindenre kell figyelni ebben a játékban (agyégetés on), s közben lényegében egy cél lebeg mindenki előtt: begyűjteni a legtöbb győzelmi pontot. A játékidő, pláne a hosszú setup miatt, főleg az első pár játékalkalom során, simán 4 óra fölé kúszhat. Bizony, egy délutánt simán rá lehet szánni. Szombati vagy vasárnapi ebéd után tökéletes desszert. :) A játék kapható, ára 27ezer forint körül mozog, használt beszerzésen is gondolkodhatsz, úgy akár 4-6 ezerrel olcsóbban hozzájuthatsz. Az alapjátékhoz több kiegészítő is megjelent, el is érhetőek magyar nyelven, ha valaki az összeset be akarná szerezni az alapjátékhoz, alaposan a pénztárcájába kell nyúlnia. Viszont ha egyszer megvetted, a társasjáték polcod ékköve lesz a Felkelő nap.
A Shinkansen Zero Kei egy magas interakciójú, kártyavezérlet, összetett játék vonatok szerelmeseinek. A társas angol nyelven érhető el, de maga a játék teljesen nyelvfüggetlen, ikonográfiát használ. Sajnos nem tudok arról, hogy magyar nyelvű szabálykönyv elérhető lenne hozzá, így elsősorban angolul tudóknak ajánlom, bár ha van egy angolul beszélő a társaságban, és ő jól elmagyarázza a szabályt a többieknek, onnantól már nem lesz nehéz vele játszani. A Shinkansen Zero Kei-ről van magyar nyelvű szabálymagyarázó videó a neten, így talán még könnyebb lehet elsajátítani a szabályokat, amibe most nem mennék bele. Maglevek szerelmeseinek érdemes tenni vele egy próbát.
És végezetül jöjjenek azok a játékok, amelyek kis hazánkban jelenleg nem érhetőek el. Kezdjük a Yedoval (1-5 játékos részére), amelyről van magyar nyelvű szabályismertető videó! Az egyik webáruházban értesítés kérhető, ha valaki a videó alapján - és némi utána olvasás után – úgy döntene, hogy megvenné. Én mindenképpen a Deluxe (2020) verziót ajánlanám, az ár nem túl baráti, bár ez lehet, hogy a jelenlegi nem túl erős forintnak – na meg a szuper 27%-os áfának – is köszönhető.
A Samurai (2-4 fő részére, 1998.) Reiner Knizia játéka. A német mestert talán nem kell bemutatni, több száz játék fűződik a nevéhez (pl. Bálnalovasok, Eldorádó legendája, My City). A Samurai egy absztrakt játék, a japán hangulat nem nagyon jön át, lapka lehelyezős társas, könnyű és gyorsan tanulható szabályrendszerrel, de a tapasztalt játékosok azt mondják, nem könnyű benne jónak lenni. Kötelező Knizia darab lehetne, de sajnos nem elérhető. De én reménykedem.
Mint ahogy az év játéka nyertes Shogun újramegjelenésében is. A több díjat is besöpört társas Dirk Henn műve, 3-5 főre optimalizálva. Ez egy területfoglalós, egymással harcolós játék, azonban a győzelemhez az építkezéseken keresztül vezet az út. Elsősorban gémereknek ajánlom, akik szeretik az ilyen típusú játékokat. A harcrendszerrel kapcsolatban egy gondolat: nem hagyományos kocka dobálós harcról van itt szó, hanem egy kockatoronyról, ahonnan, akinek több kockája esik ki, az nyer, illetve a harcba beleszólhatnak még a parasztok is.
A Nippon (2-4 játékos részére, 2015.) egy közepesen összetett gazdaságszimulációs társasjáték. Meidzsi császárnak próbálunk benne segíteni gazdasági szakemberekként. A játék szabálya egyébként elérhető magyarul, kár, hogy maga a játék nem kapható. Elsőre talán bonyolultnak tűnhet, de nem az, azonban kell pár játék, mire belerázódik az ember. Kicsit AP (analízis-paralízis) a játék, de nem vészesen. Akik a társasjátékok világában otthonosan mozognak, szeretik a családinál kicsit összetettebb, ám nem túl heavy euro játékokat, na meg a japán témát, azoknak mindenképpen ajánlott…lesz, ha kaphatóvá válik.
Japánról sok mindenkinek sok minden beugorhat elsőre. Ilyenek például a vonatok. A Trains ráadásul egy japán játék, Hisashi Hayashi alkotása. A 2-4 főre optimalizált játék 2012-ben jelent meg, egy évvel később a Golden Geek Awards díjára is jelölték a legjobb kártyajáték kategóriában. Volt szerencsém jó néhány évvel ezelőtt kipróbálni ezt a társast, ugyanis nem kimondottan csak kártyajáték. Úgy jellemezték, mintha a Dominiont és a Ticket tor ide-ot ötvözték volna benne. Nos, lehet, nekem ez eszembe nem jutott, miután játszottam vele. Ellenben az a kártyaminőség! Sem azelőtt, sem azóta ilyen jó minőségű kártyákkal nem találkoztam. Sajnos a játék nem elérhető itthon, és csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer majd kiadják. A játék a kártyákra írt szöveg miatt nyelvfüggő, de ha legalább az angol verzió elérhető lenne, már az sem lenne rossz. A játékban van egy kétoldalas tábla (Tokyo és Osaka), jelölők és persze sok kártya. Alapvetően pakliépítés történik, és a kártyák segítségével mozdonyokat, üzemeket, állomásokat, vasútvonalakat vehetünk, és építjük be ezekkel a táblát. Ahogy nő a paklink, úgy jutunk jobb lehetőségekhez. A Trains egy nagyon jól összerakott, pakliépítésre épülő, ám azon túlmutató stratégiai játék. Nagyon várom, hogy megjelenjen!
A japán tematikus társasjátékokkal foglalkozó cikksorozatom itt véget is ért volna, ám néhány nappal ezelőtt, amikor még a második részen dolgoztam, jött velem szembe a hír a neten, hogy hamarosan magyarul is elérhetővé válik az Iki (2-4 fő, 2015.). Egy nagyon gyönyörű grafikájú, igazi japán tematikájú társasjáték. A középkori Edoban (mai Tokyo) járunk, és kereskedőket alakítunk. Boltokat kell látogatnunk, utcai árusokat kell felbérelnünk, hogy ők minél nagyobb dicsőséget szerezzenek nekünk. Ha megjelenik, írni fogok róla egy hosszabb, szabálymagyarázattal egybekötött értékelést, most legyen elég annyi, hogy számomra ez a játék nagyon várós és nagyon kipróbálós kategória. :)
Folytatódjék hát a japán tematikájú társasjáték sorozat, és egy számomra nagyon kedves, szép és okos játékkal kezdeném, ez pedig a Kanagawa (2-4 játékos részére, a játékidő max. egy óra 4 főnél, első játék alkalommal, utána rövidül). Bruno Cathala mester játéka az egyik kedvenc japán tematikájú társasom. A XIX. századi Japánban járunk és Hokusai mester iskolájában tanulva az a célunk, hogy mi váljunk a legjobb festő tanonccá. A játék elején szépen megcsináljuk az ún. setap-ot (előkészítés), ami gyönyörűen és érthetően le van rajzolva, írva a szabálykönyvben. A játékot a Nagymester figurával rendelkező játékos kezdi, őt előzőleg kiválasztjuk. Kiteszünk az Iskolatáblára játékosszámtól függően (2-4) egy-egy kártyát (lesz, amit képpel lefelé). Ezután a kezdőjátékossal kezdve mindenki eldönti, hogy követi a Mester tanítását (vagyis elvesz egy lapot) és azt megfesti vagy beépíti a műhelyébe (a setup fázisban mindenki kap egy-egy kezdőkártyát, rajtuk egy-egy évszakkal), vagy gyarapítja a tudását, vagyis passzol és megvárja a következő kört. Utóbbi esetben a következő körben az iskolatábla második sorába újabb kártyák kerülnek fel (de csak abba az oszlopba, ahol előzőleg maradt kártya). A harmadik fázis végén mindenképp el kell vennünk a kártyákat (összesen 3 db-ot) és azokat vagy megfestjük, vagy beépítjük a műhelyünkbe. Csak azokat a képeket tudjuk megfesteni, amelyhez rendelkezünk a műhelyünkben az adott színnel és megfelelő számú szabad vagy mozgatható ecsettel. A játékot mindenki két ecsettel kezdi, és ebből, ha mindkettőt felhasználja, egy későbbi körben csak az egyiket tudja átmozgatni egy másik színre. A játék folyamán újabb ecsetekhez juthatunk, bővül majd a színpalettánk és reményeink szerint az átmozgatható ecsetek száma is. Ezen kívül még kártyákat is tartalékolhatunk, hogy később fessük meg őket, ellenkező esetben egy adott körben az összes kártyánkat fel kell használnunk. Oklevelekre is szert tehetünk, amiket pl. megfestett fákkal, épületekkel stb. érhetünk el, vagy a műhelyünkben azáltal, hogy pl. összegyűjtünk egy fajta színből hármat. Ezek az oklevelek plusz pontokat adnak nekünk. Nagyon fontos továbbá, hogy egy adott évszakból minél hosszabb sorozatot fessünk, de ha véletlenül becsúszik egy másik évszak, aggodalomra semmi ok, szerezhetünk ún. viharjelzőket, amelyekkel letakarhatjuk az oda nem illő évszakot. Ha a műhelybe olyan lapot építünk be, amin egy figura található, hozzánk kerül a segédfigura, és a kör végén magunkhoz vesszük a nagymester figurát, így a következő kört mi kezdjük. A játék akkor ér véget, ha elfogy a kártyapakli vagy valakinek legalább 11 lapból áll a festménye. Ezután jön a pontozás. Pont jár festményünk hossza után, a leghosszabb évszaksorozatért, az ún. harmóniapontokért (ezek festményen, műhelyen egyaránt szerepelhetnek, plusz és mínusz pont is szerezhető velük), a nagymester figuráért és az oklevelekért. A legtöbb pontot szerző játékos nyer. Döntetlen esetén a játékosok megosztoznak a győzelmen. Az alapjátékhoz nagyon ajánlom a Yokai kiegészítőt, amivel ez az alapból nagyszerű játék még változatosabbá, taktikusabbá válik. Az alap+kieg együttes ára jelenleg kb. 13e Ft körül mozog.
Nem nagyon szeretem a partijátékokat, a dobókockás játékokat meg pláne nem, de amikor először leültem a Tokió királyával játszani (és meg is nyertem a játékot) egyből megfogott Richard Garfield (Magic: the Gathering) szörnyes-gonoszkodós játéka. Nekem A Pusztítás éjszakája van meg, véleményem szerint jobb, mint az eredeti, vagy akár a New York királya, inkább nagyobbaknak, felnőtteknek szól, tehát ha kisebb gyerek van a családban, az eredeti kiadást javasolnám megvételre (kiegészítőjével, a Power up-pal együtt, ami egyébként A pusztítás éjszakájával is kompatibilis). Garantált szórakozás a játék, de aki nagyon nem szereti a gonoszkodást egy játékban, annak nem biztos, hogy tetszeni fog! Gyerekek, ennek a játéknak már a doboza is fantasztikus, hát még a megújult dobókockák tapintása, a sötétebb hangulatú kártyákról már nem is beszélve. Az eredeti játék 2 fővel nem működött jól, itt ezt is orvosolták, ráadásul a Gonoszságsáv megjelenésével még pusztítóbbakká válnak szörnyeink. De mi is ez a játék? A történet szerint Tokióban járunk, minden játékos egy-egy hatalmas szörnyet személyesít meg, akik Tokió feletti uralomra törnek. A setup után kisorsoljuk a kezdőjátékost, aki, miután dobott a kockákkal, bemegy Tokióba, ott ugyanis mindig lennie kell legalább egy szörnynek (2-4 fő esetén egynek, 5-6 játékos esetén kettőnek), a többiek pedig maguk elé helyezik a szörnyeiket. A játékos a körében dobókockákkal dob (6db), dobásait kétszer újra dobhatja, ha akarja. Minden körben annyi kockát tart meg, amennyit, és amit szeretne, de a harmadik dobás után már nem változtathat semmin, az így dobott értékeket kell felhasználnia. Manccsal sebez, villámmal kis zöld villámjelölőhöz jut, amivel kártyákat tud majd vásárolni (a játék elején 3 kártya van felcsapva a pakliból), szívvel gyógyul (de csak akkor, ha nincs bent Tokióban!), ha pedig számot dob (1,2,3 értékek vannak a kockákon) akkor attól függően, hogy melyik számból mennyit dob, győzelmi pontokat (GYP) szerezhet, illetve kúszhat fel a gonoszságsávon, ahol bizonyos szintek után gonoszság lapkákat szerezhet, amik tovább tápolják majd a szörnyét. Sebezni Tokióból csak azon kívül tartózkodó szörnyet lehet és fordítva. Minden játékosnak van egy játékostáblája, mindenki 10 élettel és 0 GYP-vel kezd. A játék kétféle módon érhet véget: vagy legyőz mindenkit egy adott játékos (0-ra viszi az életüket) vagy elsőként ér el 20 GYP-ot. Tokióban jó lenni, mert amikor a köröd kezdetén bent vagy, kapsz 2 GYP-ot, amikor bemész 1-et. Viszont veszélyes hely Tokió, ugyanis mindenki, aki kint van, téged sebez. És nagyon könnyen kieshet az ember, ha nem lép le idejében a városból. Ebben a játékban a szerencse mellett (ki mit dob) az időzítésnek is nagy a szerepe, vagyis, meddig feszítsem a húrt, meddig maradjak Tokióban, mikor jöjjek ki onnan, hogy gyógyulni tudjak? A szerencsén és a jó időzítésen túl a villámokért vásárolt kártyák és a gonoszság jelölők is rendesen be tudnak kavarni és át tudják rajzolni az erőviszonyokat pillanatok alatt. Két fős játék esetén az alapjátékhoz képest az változott, hogy ebben a verzióban, amikor bemész Tokióba, illetve ha bent vagy még a köröd kezdetén, akkor GYP helyett villámokat kapsz, amikből majd jófajta kis kártyákat tudsz venni. A Tokió királya – A pusztítás éjszakája társasjátékot elsősorban azoknak ajánlom, akik ismerik, játszottak az eredetivel és bejött nekik, továbbá a partijátékokat kedvelőknek és mindazoknak, akiknek bejön ez a szörnyes-egymást püfölős feeling. Mivel a játék limitált kiadású, ezért az ára egy kicsit borsos (pláne most, infláció idején), de egy kipróbálást mindenképpen megér.
A Sakura Hegedűs Csaba játéka, gyönyörű grafikával, már maga a doboz is csodaszép. A társas 2018-ban a Magyar Társasjátékdíj Különdíját nyerte el. Az alapjáték jelenleg nem kapható, de a bővített változata igen. Ha valaki szereti a japán témát, a csodaszép grafikát, és szeretné támogatni a magyar társasjáték fejlesztőket, akkor jobb esetben 9000 ft-ért be tudja szerezni. A történet szerint tavasszal egész Japánban virágoznak a gyönyörűszép rózsaszín cseresznyefák, amit a japán emberek megünnepelnek. Konohana, a Fuji hegy istennője ilyenkor életre kelti a halott virágokat. A cseresznyevirág az életerőt szimbolizálja, ezt hívjuk Sakurának. A játék elején játékosszámtól függően kapunk bizonyos számú kártyát, majd a pakliból 2 lapot felcsapunk. Behelyezzük a jin-jan lapot e két kártya közé, majd minden játékos kap egy-egy jin-jan korongot és 5 értékű pénzérmét. Ezután felfordítunk öt karakterlapot, a többiből húzópaklit képezünk és kezdődhet is a játék. A játékos a kezéből két lapot kell, hogy kijátsszon. A jin-jan lap határozza meg, hogy a két kitett lapra magasabb vagy alacsonyabb értékű kártyát kell tennünk, viszont színben meg kell, hogy egyezzenek. Kivéve, ha ugyanolyan értékű lapot helyezek egy, már kijátszott lapra, ilyenkor tudok színt váltani. A játékban négy szín van (fekete, fehér, rózsaszín és sárga) és 1-13-ig vannak számozva. Színük és értékük mellett pénzérmét és surikent is tartalmaznak. Amikor valaki nem tud, vagy nem akar letenni kártyát a kezéből valamelyik oszlopba, akkor az egészet elviszi, lefordítva maga elé helyezi, és a kezéből egy tetszőleges kártyát a felvett lapok helyére helyez. Előtte összeszámolja a rajta szereplő érméket és annyi pénzt kap. Segédeket bármikor felfogadhatunk, és azonnal kell használnunk a képességeiket, majd ezután a dobópakliba kerülnek. Balról jobbra haladva egyel nő az értékük, tehát a bal szélső egy, míg a jobb szélső öt érmébe kerül. Hat érme befizetésével kicserélhetjük a segédeket, és újabb öt segédet tehetünk ki a húzópakliból. Amikor megveszünk egy segédet, akkor a megmaradt többi segéd balra csúszik és az üres helyeket feltöltjük. A játék három fordulón át tart. Egy forduló akkor ér véget, amikor már csak két lap marad a játékosok kezében. Ekkor megállunk, mindenki megszámolja az általa elvitt lapokon szereplő surikenek számát, ezt rögzítjük (leírjuk), majd összekeverjük az összes kártyát, újból kiosztjuk a megfelelő számú lapot és új forduló veszi kezdetét. A segédkártyákat is összekeverjük, és újra kiteszünk belőlük ötöt. Az előző fordulóban gyűjtött pénzek megmaradnak. Az előző körben kezdő játékostól balra ülő lesz ebben a fordulóban a kezdő. A harmadik forduló végén az nyer, aki kevesebb surikent gyűjtött be. Egyenlőség esetén a több pénzzel rendelkező játékos a nyertes. Ha az is megegyezne, akkor a játékosok osztoznak a győzelmen. A Sakura egy gyors, pörgős, szép és hangulatos kártyajáték 2-6 főre optimalizálva, a játékidő játékosszámfüggő, 20-45 perc között mozog.
S most jöjjön egy újabb Antoine Bauza játék, a Tokaido. Nagyon megosztó társas, vannak, akik nagyon szeretik, mások pedig a repetitív jellege miatt (mármint, hogy nem nagy az újrajátszhatósága) kevésbé. Egy biztos, és ezt senki sem vitatja, a Tokaido egy nagyon szép játék, nem véletlenül volt jelölt a legjobb grafika kategóriában. Akik szeretik a japán dolgokat, azoknak biztosan be fog jönni. Tokaido Japán híres zarándokútja, Kyototól Edoig. A játékosok ezt az utat járják be. Ami érdekessége a játéknak, itt nem az a jó, ha sietsz, és elsőként érsz célba, hanem pont az ellenkezője. Próbálj minél lassabban haladni az úton és közben gyűjts minél több élményt. A játék elején mindenki választ két utazót, abból az egyiket megtartja, azzal lesz, illetve különböző mennyiségű pénzt kapunk, tehát más-más feltételekkel kezdjük a játékot. Az egyes utazók pedig különféle képességekkel bírnak. A játékot a rajtsorrenden leghátul álló ember kezdi. Oda lép, ahová akar, de mivel a játék célja az élmények gyűjtése, és ez által a győzelmi pontoké, így minél kevesebbet kell előre haladnunk. Sokféle helyszínnel találkozunk utunk során és minden helyszínen más-mást tudunk csinálni. Mehetünk faluba, templomba, fürdőbe, nézhetünk panorámát, találkozhatunk emberekkel az utunk során, pénzt kaphatunk, ha esetleg anyagilag megszorulnánk és betérhetünk fogadókba is. Mivel mindig a leghátul álló ember lép először, így nagyon nem jó előre sietnünk, érdemes egyben tartani a bojt. A játék Edoban ér véget, amikor az utolsó játékos is beér a városba, számolunk és aki több pontot gyűjtött az utazása során, ő nyeri a játékot. A Tokaido egy kifejezetten békés, családi játék, apró gonoszkodás abból fakadhat, ha én pont oda megyek, ahova a másik is akar, de nyilván mindenki magának gyűjti az élményeket, és a játék úgy van kitalálva, hogy mindenki végre tud hajtani benne minden akciót, a kérdés igazából az, hogy mikor. Van benne egy kis taktikázás, de nem egy euro játék a Tokaido. A játékosszámra 2-5 főt ír, én 2 fővel nem ajánlanám, 5-tel már picit sok lehet, 3-4 fő rá az ideális, de ez szigorú magánvélemény. Sajnos jelenleg nem kapható a játék.
S maradjunk még Antoine Bauzánál, és folytassuk az egyik legcukibb játékával, a Takenokoval. Ez egy 2-4 főre optimalizált társas, a játékidő is nagyon barátságos, ki-és elpakolással együtt max. egy óra. Kapható a játék, ám ahogy néztem, erősen kifogyóban van, de ez nem először fordul elő vele, hát igen, ami jó, az kapós. Az ára 10-14ezer ft között mozog, tehát jól nézzetek körül a webáruházakban, ha olcsóbban akartok hozzájutni. De térjünk is rá a játékra! Már maga a szabálykönyv egy aranyos kis képregényecskével indul. Ebből megtudjuk, hogy a kínai és a japán nép között jól alakultak a diplomáciai kapcsolatok és a kínai császár, hálája jeléül, egy pandát adományoz a japán császárnak. Ő pedig az udvara tanácsát, vagyis minket, a játékosokat, azzal bízza meg, hogy viseljék gondját ennek a cuki kis pandának. Feladatunk tehát: földet művelni, öntözni, rajta bambuszt növeszteni és… megküzdeni a falánk pandával, aki elkezdi zabálni a bambuszokat. Már most az elején kiemelném a játék szépségét, a színes lapkákat és bambuszokat, a cuki panda-és főkertész figuráját, valamint a jó és igényes játékkomponenseket, bár sajnos, a bambusz elemei vagy nehezen vagy túl lazán kapcsolódnak egymásba, ami valószínűleg gyártói hiba. Az előkészületek során a tavacskás lapkát (hexa) helyezzük az asztal közepére, tegyük rá a panda és a kertész figuráját. A többi parcellát keverjük meg, tegyük képpel lefelé egy kupacba. Az öntözőcsatornákat (kék rudacskák), a fejlesztéseket, a feladatkártyákat (típusonként különválogatva), valamint a császárkártyát is helyezzük a játéktér közelébe. Minden játékos vegyen magához egy játékostáblát, két akciókorongot és a háromféle típusú feladatkártyából egyet-egyet és kezdődhet is a játék. Először megfigyeljük az időjárást (ez alól a játék első köre kivételt képez!). Ez azt jelenti, hogy a második körben először dobunk az időjárás kockával (D6). Mindegyik időjárás megmondja, hogy az adott körben a soron lévő játékos mit tehet (pl. ha napsütést dobott, akkor +1 akciót hajthat végre, de az nem egyezhet az előzőleg végrehajtott akciójával). A dobás után jön az akciók végrehajtása és a feladatok teljesítése (ha teljesíteni tudjuk, persze). Ezt követően a tőlünk balra ülő játékos kerül sorra. De milyen akciók közül is válaszhatunk? Lehelyezhetünk egy parcellát, öntözhetjük azt, mozgathatjuk a kertész vagy a pandát, és felhúzzuk az általunk választott feladatkártya pakli legfelső lapját. Ebből az öt akcióból választhatunk alapesetben kettőt, kivéve, ha az időjárás felülírja azt, lásd fentebb a napsütést. Az egyes akciókat most nem részletezném, a szabálykönyvben szépen le vannak írva. A játék akkor ér véget, ha valamelyik játékos x db fejlesztést teljesített (ez játékosszámtól függ). Aki először teljesíti az adott számú fejlesztést, megkapja a császár kártyát, ami a játék végén +2 pontot fog érni. A kör még befejeződik (így elképzelhető, hogy mások is elérik az adott mennyiségű feladat teljesítését), majd számolás következik. Mindenki összeadja a teljesített feladatkártyáin szereplő pontokat, és aki több ponttal rendelkezik, megnyerte a játékot, és a császár gratulációját. Pontazonosság esetén a több pandás feladatot teljesítő játékos a győztes. Ha még ilyenkor döntetlen alakulna ki, a játékosok megosztoznak a győzelmen. A szabálykönyv végén a szerző tippeket ad kezdő játékosoknak. A Takenoko egy nagyon édes játék, egyszerű, könnyen tanulható szabályokkal, szép, színes asztalképpel. Családi társasjátéknak tökéletes, mondhatnám, kötelező darab. Kiegészítője, az Apróságok (Chibis) szerintem szintén kötelező darab, sokat hozzáad az alapjátékhoz, együtt javasolnám beszerzésüket. Kapható, ára 5-6000 ft között mozog.
Bevallom, a most következő társasjátékkal picit féltem, hogy ide vegyem-e ebbe a tematikus részbe, ugyanis, bár a játék, tematikáját tekintve, keleti, de nem derül ki egyértelműen a leírásából, hogy Japánban járunk, esetleg Kínában, vagy valahol másutt. Pagodák ugyanis nem csak Japánban vannak. A történet szerint egy gyönyörű keleti birodalomban a királynő és hívei misztikus pagodát emeltek, hogy az istenek kedvében legyenek. A Pagodák kertjében pontokat gyűjtünk panorámák kialakításával, tájképkártyák befejezésével. A végső pontszámot a jóakaratok összessége határozza meg. Az előkészületek során összerakjuk a pagodát, mellé tesszük a pontozólapkát, mindenki magához vesz egy tervezéslapkát és négy pontjelölőt egy-egy választott színből. Ezután egy-egy pontjelölőt a négy istensáv mindegyikének hármas mezőjére helyezünk. A kártyákat tájkép oldallal felfelé helyezve megkeverjük, majd minden játékosnak osztunk ötöt. Fontos, hogy senki ne lássa a többiek lapjainak alapzati részét. A többi lap lesz a húzópakli. Ebből felhúzunk három lapot, ez lesz a kínálat. Tegyük az erőforrásokat (fa, kő, víz, növény) a pagoda mellé. A bónuszlapkákat rendezzük el típus szerint. A számozott paklikat csökkenő sorrendben tegyük egymásra. Kezdődhet a játék! Egy játékos a körében három akciót hajt végre az alábbiak közül: Kijátszhat egy kézben lévő kártyát az alapzat oldalával felfele. Elforgathatja a pagodát és erőforrásokat gyűjthet be. Elvehet egy tetszőleges erőforrást. Átcsoportosíthatja az erőforrásait. Utóbbi három akcióhoz minden esetben kártyát kell eldobnia a kezéből a szabálykönyvben leírtak szerint. Amikor egy alapzatkártya erőforrásigényei teljesülnek, az erőforrások visszakerülnek a készletbe, az alapzatkártya megfordul, tájképpé válik. Ilyenkor a megfelelő tájképjelölőt eggyel előre mozgatjuk. Amikor teljessé válik egy panoráma, elvehetünk egy bónuszlapkát. Itt fontos, hogy két egyforma bónuszlapkánk nem lehet. Amikor végeztünk annyi lapot húzunk, hogy újra öt lap legyen a kezünkben. A játék akkor ér véget, amikor játékosszámtól függően (2-4 játékos játszhatja) x db befejezett tájképe lesz valakinek. A forduló még lemegy, és utána számolunk. A pontok számát a tájképek, a pontozósávon lévő jelölőink és a bónuszpontjaink összessége fogja meghatározni. A több pontot gyűjtő játékos nyer, pontazonosság esetén a több befejezett tájképpel rendelkező, ha még így is döntetlen lenne, akkor a legtöbb részletből álló panoráma tulajdonosa a győztes. A társast 10-13ezer ft között szerezhetitek be.
Mindjárt kezdeném két olyan társassal, amelyeket csak ketten játszhatunk. Az egyik a Hanamikoji (ezt korábban már ajánlottam), a másik pedig a Haru Ichiban. Előbbiben Gésák kegyeiért versenyzünk. Összesen hét van belőlük, 2,3,4 és 5 kegypontot érnek. Mindkét játékosnak van 4 akciókártyája, de ebből csak kettőt fog felhasználni, mert a másik kettő az ellenfele akciója lesz. Az akciók során kártyákat adunk egymásnak, illetve veszünk el egymástól, eldobunk kártyákat a kezünkből és lesz egy lap, amit fejjel lefelé fordítunk, és csak az utolsó akció kijátszása után fordítunk fel. A lapjainkat a megfelelő gésa elé helyezzük. Ha megszerezzük 4 gésa kegyét (vagyis több lapot rendelünk melléjük, mint ellenfelünk) vagy összegyűjtünk 11 kegypontot, megnyertük a játékot. Viszont abban az esetben, hogyha az egyik játékos meghódít 4 gésát, a másik viszont összegyűjt 11 vagy több kegypontot, utóbbi nyeri a játékot. Ha egyik feltétel sem teljesül, újra keverjük a kártyákat, és új kört kezdünk. Azonban ilyenkor fontos, hogy a gésákra helyezett kis hódításjelölők maradnak a helyükön (tehát ha pl. az egyik játékos meghódított 3 gésát, akkor a jelölők maradnak felé tolva), de a következő körben ellenfele elhódíthatja előle a gésát, ha viszont ugyanannyi lapot helyeznek mindketten ugyanahhoz a gésához, akkor a döntetlen az előző körben nyertes játékosnak kedvez, tehát a gésa marad nála. Annyi kört kell lejátszani, amíg valamelyikben teljesül valamelyik játékos javára valamelyik feltétel. A Hanamikoji egy nagyszerű, gyors, könnyen tanulható, gondolkodtató, könnyed stratégiai játék két fő részére. Kapható, ára 3500 ft körül mozog.
A Haru Ichiban játékban a birodalom legjobb kertésze címért versenyzünk, mint kertész tanoncok. Ez egy absztrakt, stratégiai játék szintén két főre optimalizálva. Liliomokból próbáljuk meg a legjobb kombinációt összeállítani. Egy 5x5-ös négyzetrácson dolgozunk. Attól függően, hogy mit rakunk ki, más-más pontozásban részesülünk. Aki előbb eléri vagy meghaladja az 5 pontot, az nyeri a játékot. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Mindkét játékos kiválaszt 1-1 liliom szirmot. Mindegyiknek a hátulján van egy számérték. Ezután ezeket megmutatják egymásnak, és attól függően, hogy kinek az értéke kisebb/nagyobb/egyenlő, a szabály megmondja, hogy hova teheti a liliomszirmot. A táblán vannak levelek, békák, ezen kívül a szirmokat lehet tologatni, a békák helyére felkerült liliom után a béka más helyre kerül. A leveleket meg lehet fordítani (egyik fele világos, másik sötét). A Hanamikojinál összetettebb, több gondolkodást igénylő játékról van szó, de kb. 20 perc alatt így is ki lehet játszani. A játék sajnos jelenleg nem kapható idehaza. Ára 5000 ft körül lenne.
Nagyszerű szettgyűjtögetős kártyajáték az Ohanami. Japánkertet építünk, ami abban mutatkozik meg, hogy számolunk, és megpróbálunk minél több lapot beépíteni a maximum három oszlopból álló sorozatunkba. Draft mechanizmust használ, két lapot tartunk meg, és ezeket vagy letesszük magunk elé, vagy kidobjuk őket, vagy az egyiket letesszük, a másikat pedig kidobjuk. Minden kártyán van egy szám, összesen 120 db kártyalap van, ezek 1-től 120-ig vannak számozva, tehát nincs két egyforma sorszámú lap. Ezen kívül a lapok négy színben (kék, zöld, szürke, rózsaszín) pompáznak. A lapokat növekvő számsorrendben pakolgatjuk egymásra. Két lap közé nem tehetünk be lapot! Lehetőleg próbáljuk az összes lapunkat lerakni, hogy minél több pontot szerezzünk. Itt is három forduló van, és a végén az nyer, aki több pontot gyűjt. De a pontozás trükkös. Az első fordulóban csak a kék színű kártyákat pontozzuk, a másodikban a kék mellett a zöldet is, az utolsóban pedig mind a négyet. Az egyes színek pontértékei azonban eltérőek, a kék 3, a zöld 4, a szürke 7, a rózsaszín pedig attól függően ér pontot, hogy mennyit gyűjtöttünk belőle. Ezt egy táblázat mutatja. Okos játék, amely gyorsan megtanulható és egymás után akár több parti is lejátszható. 2-4 főig játszható, négyen a legjobb, a játékidő kb. 20 perc. Jelenleg kapható, ára 3000 ft körül van.
Ki ne ismerné a Sushi go (nagy testvére a Sushi go party) nevű, szintén draft mechanizmusra épülő kártyajátékot. Szintén szettgyűjtögetős, mint az Ohanami, könnyen, gyorsan tanulható, rövid játék idejű (kb. 20 perc) kártyajáték. Játékosszámtól (2-5 fő játszhatja) függően mindenki kap x db kártyalapot, ebből egyet megtart, a többit balra továbbadja, majd a kiválasztott lapot képpel felfelé maga elé leteszi. Ezt követően a következő körben a jobb szomszédjától kapott lapokkal ugyanezt teszi. A Sushi go-ban különféle ételszetteket gyűjtünk, majd a forduló végén pontokat számolunk. Összesen három forduló van, az utolsó forduló végén összeadjuk a pontjainkat, de itt még szerezhetünk további plusz vagy mínusz pontokat attól függően, mennyi pudingot gyűjtöttünk össze a fordulókban, és a végén a legtöbb ponttal rendelkező játékos nyer. Fontos, hogy figyeljük, a többi játékos mire gyúr, és mi vagy próbáljunk más utat bejárni, vagy ha ugyanarra hajtunk, akkor próbáljunk a forduló végén több pontot elérni ugyanabból az ételből. A játék neve akkor kerül kimondásra, amikor egy korábbi körben lehelyezett evőpálcikánkat felvesszük, kimondjuk, hogy sushi go, majd két lapot helyezünk le a felvett evőpálcika helyett. A Sushi go 3600, nagy testvére, a Party, 6700 ft környékén kapható.
Két kooperatív játékot hagytam a végére, az elsőről már tettem említést, ez a Hanabi. Ebben a 2-5 főig játszható kártyajátékban együtt próbáljuk meg mind az 5 színből (fehér, sárga, piros, zöld, kék) kirakni a teljes sorozatot, vagyis 1-5-ig emelkedő számsorrendbe tenni a kártyákat. Saját lapjainkat nem látjuk, csak a többiekét, s próbálunk meg egymásnak segíteni, nehogy valaki rossz lapot tegyen le vagy dobjon el. Két dolog közül választhatunk a segítség nyújtásnál: megmondjuk, és rámutatunk egyik játékostársunk azon lapjaira amelyek ugyanolyan színűek, vagy ugyanolyan értékűek. A segítségnyújtások száma azonban véges, összesen 8-szor tehetjük ezt meg. Tehát jól kell vele gazdálkodnunk. Egy elhasznált segítségnyújtást szimbolizáló tokent akkor fordíthatunk vissza, ha leteszünk vagy eldobunk egy lapot. Ha hibázunk, vagyis olyan lapot akarnánk letenni az egyik sorozatba, ami nem jó (pl. 4-est a 2-esre), akkor egy piros rakéta token lefordítunk. Ebből három van, vagyis, ha elkövetjük a harmadik hibát, a játék véget ér. Összesen 25 pont érhető el a játékban, amikor mind az 5 tűzijátékot kiraktuk. A játék könnyen megtanulható, de jónak lenni benne nem egyszerű. S bár többen is játszható, szerintem 2 fővel az igazi. A Hanabi kapható, ára 2-3000 ft között mozog.
S végül, de nem utolsó sorban Antoine Bauza (egyik kedvenc társasjáték szerzőm) A hét szamuráj c. film ihlette társasjátéka, a Szamuráj szellem zárja a mai japán tematikával foglalkozó sorozatom első részét. Ebben a játékban 1-1 szamurájt alakítunk, akikkel meg kell védenünk a falut a gonosz banditáktól. A társast 7-en játszhatjuk, s minél többen vagyunk, annál jobb, tehát a legjobb 7 fővel játszani, mert akkor az összes szamuráj összes képessége felhasználhatóvá válik. A játék 3 fordulón át tart. Az első fordulóban annyiszor hét banditalapot keverünk egy pakliba, ahányan játszunk. A második fordulóban pluszban belekerülnek a klánvezérek segédei, az utolsóban pedig még a klánvezérek is. Mondanom sem kell, ezek erősebb lapok, mint a banditák. Egy köre során a játékos harcolthat, támogathatja valamelyik szamuráj társát vagy passzolhat. Ha passzol, akkor abban a fordulóban ő már nem játszik. Ha támogat, akkor különleges képességét átadja egy másik játékosnak. Ekkor viszont a banditapakli felső lapja a falu behatoló paklijába kerül. Ha harcol, akkor pedig két dolgot tehet. Ha a banditának van baba, ház vagy rizskalap szimbóluma (kártya jobb felső sarka), azt a szamuráj karaktertábla bal oldalára helyezi (mindhárom szimbólumból csak egy helyezhető le), ha viszont nincs, vagy nem akarja balra helyezni, akkor harcol vele. Minden kártyának van egy harci értéke (kártya bal felső sarka), amit le kell vonni a szamuráj életerejéből. Tehát ahogy halad előre a játék, és egyre fogy az életünk, nagyon meg kell gondolnunk a harcot. A banditák ezen felül további finomságokat tartogatnak számunkra, ugyanis amelyik banditával harcoltunk, attól a következő körünkben büntetést szenvedhetünk el, ami a kártya bal alsó sarkában található. Ez lehet sérülés, vagy a játékos nem segíthet a következő körében, de akár passzolásra is kényszerülhet. A forduló végén pedig megnézzük a behatoló paklit, és minden olyan bandita kártya után, amelyiken tűz szimbólum található (jobb alsó sarok), le kell venni egy barikádjelölőt a faluról. Ha azok elfogytak, jöhetnek a házak, végül a babák. Ez után azt is meg kell vizsgálni, hogy melyik szamurájnak nincs a karaktere bal oldalán rizskalap, ház vagy baba jelzője. Utóbbi kettő hiányában le kell venni a faluról 1-1 házat és/vagy babát. Az elpusztult tanyák újabb büntetést vonnak maguk után, ami a tanyakártya hátoldalán van feltüntetve. Rizskalap hiánya esetén pedig a szamuráj sérül egyet. Ha egy szamurájnak már van egy sérülésjelzője, akkor a második elszenvedése helyett meghal, és a táblája átfordul a másik (szellem) oldalára. Itt ugyan több az életpont és a kiai képesség is, viszont ha itt is elszenvednénk a második sérülésünket, akkor végleg meghalunk és elvesztettük a játékot. Legalább egy babának (család) és legalább egy háznak meg kell maradnia a 3. forduló végén, különben a játékot elvesztettük. A Szamuráj szellem több fokozaton is játszható, de higgyétek el, a könnyű fokozat is nehéz. :) A szabályrendszere összetettebb, tehát nagyon részletesen olvassátok el, az első pár játék során az sem baj, ha ott lesz mellettetek és belelapoztok, sőt, az első játék és szabálytanulás előtt még videót is nézzetek róla, érdemes. A Szamuráj szellem egy rendkívül nehéz (nehéz benne nyerni) kooperatív játék, sok apró szabállyal, de megéri vele tenni egy próbát, ha szeretitek a szamurájos témát és Kurosawa filmjét.