Hello Mindenki!

Folytatódjék hát a japán tematikájú társasjáték sorozat, és egy számomra nagyon kedves, szép és okos játékkal kezdeném, ez pedig a Kanagawa (2-4 játékos részére, a játékidő max. egy óra 4 főnél, első játék alkalommal, utána rövidül). Bruno Cathala mester játéka az egyik kedvenc japán tematikájú társasom. A XIX. századi Japánban járunk és Hokusai mester iskolájában tanulva az a célunk, hogy mi váljunk a legjobb festő tanonccá. A játék elején szépen megcsináljuk az ún. setap-ot (előkészítés), ami gyönyörűen és érthetően le van rajzolva, írva a szabálykönyvben. A játékot a Nagymester figurával rendelkező játékos kezdi, őt előzőleg kiválasztjuk. Kiteszünk az Iskolatáblára játékosszámtól függően (2-4) egy-egy kártyát (lesz, amit képpel lefelé). Ezután a kezdőjátékossal kezdve mindenki eldönti, hogy követi a Mester tanítását (vagyis elvesz egy lapot) és azt megfesti vagy beépíti a műhelyébe (a setup fázisban mindenki kap egy-egy kezdőkártyát, rajtuk egy-egy évszakkal), vagy gyarapítja a tudását, vagyis passzol és megvárja a következő kört. Utóbbi esetben a következő körben az iskolatábla második sorába újabb kártyák kerülnek fel (de csak abba az oszlopba, ahol előzőleg maradt kártya). A harmadik fázis végén mindenképp el kell vennünk a kártyákat (összesen 3 db-ot) és azokat vagy megfestjük, vagy beépítjük a műhelyünkbe. Csak azokat a képeket tudjuk megfesteni, amelyhez rendelkezünk a műhelyünkben az adott színnel és megfelelő számú szabad vagy mozgatható ecsettel. A játékot mindenki két ecsettel kezdi, és ebből, ha mindkettőt felhasználja, egy későbbi körben csak az egyiket tudja átmozgatni egy másik színre. A játék folyamán újabb ecsetekhez juthatunk, bővül majd a színpalettánk és reményeink szerint az átmozgatható ecsetek száma is. Ezen kívül még kártyákat is tartalékolhatunk, hogy később fessük meg őket, ellenkező esetben egy adott körben az összes kártyánkat fel kell használnunk. Oklevelekre is szert tehetünk, amiket pl. megfestett fákkal, épületekkel stb. érhetünk el, vagy a műhelyünkben azáltal, hogy pl. összegyűjtünk egy fajta színből hármat. Ezek az oklevelek plusz pontokat adnak nekünk. Nagyon fontos továbbá, hogy egy adott évszakból minél hosszabb sorozatot fessünk, de ha véletlenül becsúszik egy másik évszak, aggodalomra semmi ok, szerezhetünk ún. viharjelzőket, amelyekkel letakarhatjuk az oda nem illő évszakot. Ha a műhelybe olyan lapot építünk be, amin egy figura található, hozzánk kerül a segédfigura, és a kör végén magunkhoz vesszük a nagymester figurát, így a következő kört mi kezdjük. A játék akkor ér véget, ha elfogy a kártyapakli vagy valakinek legalább 11 lapból áll a festménye. Ezután jön a pontozás. Pont jár festményünk hossza után, a leghosszabb évszaksorozatért, az ún. harmóniapontokért (ezek festményen, műhelyen egyaránt szerepelhetnek, plusz és mínusz pont is szerezhető velük), a nagymester figuráért és az oklevelekért. A legtöbb pontot szerző játékos nyer. Döntetlen esetén a játékosok megosztoznak a győzelmen. Az alapjátékhoz nagyon ajánlom a Yokai kiegészítőt, amivel ez az alapból nagyszerű játék még változatosabbá, taktikusabbá válik. Az alap+kieg együttes ára jelenleg kb. 13e Ft körül mozog.

Nem nagyon szeretem a partijátékokat, a dobókockás játékokat meg pláne nem, de amikor először leültem a Tokió királyával játszani (és meg is nyertem a játékot) egyből megfogott Richard Garfield (Magic: the Gathering) szörnyes-gonoszkodós játéka. Nekem A Pusztítás éjszakája van meg, véleményem szerint jobb, mint az eredeti, vagy akár a New York királya, inkább nagyobbaknak, felnőtteknek szól, tehát ha kisebb gyerek van a családban, az eredeti kiadást javasolnám megvételre (kiegészítőjével, a Power up-pal együtt, ami egyébként A pusztítás éjszakájával is kompatibilis). Garantált szórakozás a játék, de aki nagyon nem szereti a gonoszkodást egy játékban, annak nem biztos, hogy tetszeni fog! Gyerekek, ennek a játéknak már a doboza is fantasztikus, hát még a megújult dobókockák tapintása, a sötétebb hangulatú kártyákról már nem is beszélve. Az eredeti játék 2 fővel nem működött jól, itt ezt is orvosolták, ráadásul a Gonoszságsáv megjelenésével még pusztítóbbakká válnak szörnyeink. De mi is ez a játék? A történet szerint Tokióban járunk, minden játékos egy-egy hatalmas szörnyet személyesít meg, akik Tokió feletti uralomra törnek. A setup után kisorsoljuk a kezdőjátékost, aki, miután dobott a kockákkal, bemegy Tokióba, ott ugyanis mindig lennie kell legalább egy szörnynek (2-4 fő esetén egynek, 5-6 játékos esetén kettőnek), a többiek pedig maguk elé helyezik a szörnyeiket. A játékos a körében dobókockákkal dob (6db), dobásait kétszer újra dobhatja, ha akarja. Minden körben annyi kockát tart meg, amennyit, és amit szeretne, de a harmadik dobás után már nem változtathat semmin, az így dobott értékeket kell felhasználnia. Manccsal sebez, villámmal kis zöld villámjelölőhöz jut, amivel kártyákat tud majd vásárolni (a játék elején 3 kártya van felcsapva a pakliból), szívvel gyógyul (de csak akkor, ha nincs bent Tokióban!), ha pedig számot dob (1,2,3 értékek vannak a kockákon) akkor attól függően, hogy melyik számból mennyit dob, győzelmi pontokat (GYP) szerezhet, illetve kúszhat fel a gonoszságsávon, ahol bizonyos szintek után gonoszság lapkákat szerezhet, amik tovább tápolják majd a szörnyét. Sebezni Tokióból csak azon kívül tartózkodó szörnyet lehet és fordítva. Minden játékosnak van egy játékostáblája, mindenki 10 élettel és 0 GYP-vel kezd. A játék kétféle módon érhet véget: vagy legyőz mindenkit egy adott játékos (0-ra viszi az életüket) vagy elsőként ér el 20 GYP-ot. Tokióban jó lenni, mert amikor a köröd kezdetén bent vagy, kapsz 2 GYP-ot, amikor bemész 1-et. Viszont veszélyes hely Tokió, ugyanis mindenki, aki kint van, téged sebez. És nagyon könnyen kieshet az ember, ha nem lép le idejében a városból. Ebben a játékban a szerencse mellett (ki mit dob) az időzítésnek is nagy a szerepe, vagyis, meddig feszítsem a húrt, meddig maradjak Tokióban, mikor jöjjek ki onnan, hogy gyógyulni tudjak? A szerencsén és a jó időzítésen túl a villámokért vásárolt kártyák és a gonoszság jelölők is rendesen be tudnak kavarni és át tudják rajzolni az erőviszonyokat pillanatok alatt. Két fős játék esetén az alapjátékhoz képest az változott, hogy ebben a verzióban, amikor bemész Tokióba, illetve ha bent vagy még a köröd kezdetén, akkor GYP helyett villámokat kapsz, amikből majd jófajta kis kártyákat tudsz venni. A Tokió királya – A pusztítás éjszakája társasjátékot elsősorban azoknak ajánlom, akik ismerik, játszottak az eredetivel és bejött nekik, továbbá a partijátékokat kedvelőknek és mindazoknak, akiknek bejön ez a szörnyes-egymást püfölős feeling. Mivel a játék limitált kiadású, ezért az ára egy kicsit borsos (pláne most, infláció idején), de egy kipróbálást mindenképpen megér.

A Sakura Hegedűs Csaba játéka, gyönyörű grafikával, már maga a doboz is csodaszép. A társas 2018-ban a Magyar Társasjátékdíj Különdíját nyerte el. Az alapjáték jelenleg nem kapható, de a bővített változata igen. Ha valaki szereti a japán témát, a csodaszép grafikát, és szeretné támogatni a magyar társasjáték fejlesztőket, akkor jobb esetben 9000 ft-ért be tudja szerezni. A történet szerint tavasszal egész Japánban virágoznak a gyönyörűszép rózsaszín cseresznyefák, amit a japán emberek megünnepelnek. Konohana, a Fuji hegy istennője ilyenkor életre kelti a halott virágokat. A cseresznyevirág az életerőt szimbolizálja, ezt hívjuk Sakurának. A játék elején játékosszámtól függően kapunk bizonyos számú kártyát, majd a pakliból 2 lapot felcsapunk. Behelyezzük a jin-jan lapot e két kártya közé, majd minden játékos kap egy-egy jin-jan korongot és 5 értékű pénzérmét. Ezután felfordítunk öt karakterlapot, a többiből húzópaklit képezünk és kezdődhet is a játék. A játékos a kezéből két lapot kell, hogy kijátsszon. A jin-jan lap határozza meg, hogy a két kitett lapra magasabb vagy alacsonyabb értékű kártyát kell tennünk, viszont színben meg kell, hogy egyezzenek. Kivéve, ha ugyanolyan értékű lapot helyezek egy, már kijátszott lapra, ilyenkor tudok színt váltani. A játékban négy szín van (fekete, fehér, rózsaszín és sárga) és 1-13-ig vannak számozva. Színük és értékük mellett pénzérmét és surikent is tartalmaznak. Amikor valaki nem tud, vagy nem akar letenni kártyát a kezéből valamelyik oszlopba, akkor az egészet elviszi, lefordítva maga elé helyezi, és a kezéből egy tetszőleges kártyát a felvett lapok helyére helyez. Előtte összeszámolja a rajta szereplő érméket és annyi pénzt kap. Segédeket bármikor felfogadhatunk, és azonnal kell használnunk a képességeiket, majd ezután a dobópakliba kerülnek. Balról jobbra haladva egyel nő az értékük, tehát a bal szélső egy, míg a jobb szélső öt érmébe kerül. Hat érme befizetésével kicserélhetjük a segédeket, és újabb öt segédet tehetünk ki a húzópakliból. Amikor megveszünk egy segédet, akkor a megmaradt többi segéd balra csúszik és az üres helyeket feltöltjük. A játék három fordulón át tart. Egy forduló akkor ér véget, amikor már csak két lap marad a játékosok kezében. Ekkor megállunk, mindenki megszámolja az általa elvitt lapokon szereplő surikenek számát, ezt rögzítjük (leírjuk), majd összekeverjük az összes kártyát, újból kiosztjuk a megfelelő számú lapot és új forduló veszi kezdetét. A segédkártyákat is összekeverjük, és újra kiteszünk belőlük ötöt. Az előző fordulóban gyűjtött pénzek megmaradnak. Az előző körben kezdő játékostól balra ülő lesz ebben a fordulóban a kezdő. A harmadik forduló végén az nyer, aki kevesebb surikent gyűjtött be. Egyenlőség esetén a több pénzzel rendelkező játékos a nyertes. Ha az is megegyezne, akkor a játékosok osztoznak a győzelmen. A Sakura egy gyors, pörgős, szép és hangulatos kártyajáték 2-6 főre optimalizálva, a játékidő játékosszámfüggő, 20-45 perc között mozog.

S most jöjjön egy újabb Antoine Bauza játék, a Tokaido. Nagyon megosztó társas, vannak, akik nagyon szeretik, mások pedig a repetitív jellege miatt (mármint, hogy nem nagy az újrajátszhatósága) kevésbé. Egy biztos, és ezt senki sem vitatja, a Tokaido egy nagyon szép játék, nem véletlenül volt jelölt a legjobb grafika kategóriában. Akik szeretik a japán dolgokat, azoknak biztosan be fog jönni. Tokaido Japán híres zarándokútja, Kyototól Edoig. A játékosok ezt az utat járják be. Ami érdekessége a játéknak, itt nem az a jó, ha sietsz, és elsőként érsz célba, hanem pont az ellenkezője. Próbálj minél lassabban haladni az úton és közben gyűjts minél több élményt. A játék elején mindenki választ két utazót, abból az egyiket megtartja, azzal lesz, illetve különböző mennyiségű pénzt kapunk, tehát más-más feltételekkel kezdjük a játékot. Az egyes utazók pedig különféle képességekkel bírnak. A játékot a rajtsorrenden leghátul álló ember kezdi. Oda lép, ahová akar, de mivel a játék célja az élmények gyűjtése, és ez által a győzelmi pontoké, így minél kevesebbet kell előre haladnunk. Sokféle helyszínnel találkozunk utunk során és minden helyszínen más-mást tudunk csinálni. Mehetünk faluba, templomba, fürdőbe, nézhetünk panorámát, találkozhatunk emberekkel az utunk során, pénzt kaphatunk, ha esetleg anyagilag megszorulnánk és betérhetünk fogadókba is. Mivel mindig a leghátul álló ember lép először, így nagyon nem jó előre sietnünk, érdemes egyben tartani a bojt. A játék Edoban ér véget, amikor az utolsó játékos is beér a városba, számolunk és aki több pontot gyűjtött az utazása során, ő nyeri a játékot. A Tokaido egy kifejezetten békés, családi játék, apró gonoszkodás abból fakadhat, ha én pont oda megyek, ahova a másik is akar, de nyilván mindenki magának gyűjti az élményeket, és a játék úgy van kitalálva, hogy mindenki végre tud hajtani benne minden akciót, a kérdés igazából az, hogy mikor. Van benne egy kis taktikázás, de nem egy euro játék a Tokaido. A játékosszámra 2-5 főt ír, én 2 fővel nem ajánlanám, 5-tel már picit sok lehet, 3-4 fő rá az ideális, de ez szigorú magánvélemény. Sajnos jelenleg nem kapható a játék.

S maradjunk még Antoine Bauzánál, és folytassuk az egyik legcukibb játékával, a Takenokoval. Ez egy 2-4 főre optimalizált társas, a játékidő is nagyon barátságos, ki-és elpakolással együtt max. egy óra. Kapható a játék, ám ahogy néztem, erősen kifogyóban van, de ez nem először fordul elő vele, hát igen, ami jó, az kapós. Az ára 10-14ezer ft között mozog, tehát jól nézzetek körül a webáruházakban, ha olcsóbban akartok hozzájutni. De térjünk is rá a játékra! Már maga a szabálykönyv egy aranyos kis képregényecskével indul. Ebből megtudjuk, hogy a kínai és a japán nép között jól alakultak a diplomáciai kapcsolatok és a kínai császár, hálája jeléül, egy pandát adományoz a japán császárnak. Ő pedig az udvara tanácsát, vagyis minket, a játékosokat, azzal bízza meg, hogy viseljék gondját ennek a cuki kis pandának. Feladatunk tehát: földet művelni, öntözni, rajta bambuszt növeszteni és… megküzdeni a falánk pandával, aki elkezdi zabálni a bambuszokat.  Már most az elején kiemelném a játék szépségét, a színes lapkákat és bambuszokat, a cuki panda-és főkertész figuráját, valamint a jó és igényes játékkomponenseket, bár sajnos, a bambusz elemei vagy nehezen vagy túl lazán kapcsolódnak egymásba, ami valószínűleg gyártói hiba. Az előkészületek során a tavacskás lapkát (hexa) helyezzük az asztal közepére, tegyük rá a panda és a kertész figuráját. A többi parcellát keverjük meg, tegyük képpel lefelé egy kupacba. Az öntözőcsatornákat (kék rudacskák), a fejlesztéseket, a feladatkártyákat (típusonként különválogatva), valamint a császárkártyát is helyezzük a játéktér közelébe. Minden játékos vegyen magához egy játékostáblát, két akciókorongot és a háromféle típusú feladatkártyából egyet-egyet és kezdődhet is a játék. Először megfigyeljük az időjárást (ez alól a játék első köre kivételt képez!). Ez azt jelenti, hogy a második körben először dobunk az időjárás kockával (D6). Mindegyik időjárás megmondja, hogy az adott körben a soron lévő játékos mit tehet (pl. ha napsütést dobott, akkor +1 akciót hajthat végre, de az nem egyezhet az előzőleg végrehajtott akciójával). A dobás után jön az akciók végrehajtása és a feladatok teljesítése (ha teljesíteni tudjuk, persze). Ezt követően a tőlünk balra ülő játékos kerül sorra. De milyen akciók közül is válaszhatunk? Lehelyezhetünk egy parcellát, öntözhetjük azt, mozgathatjuk a kertész vagy a pandát, és felhúzzuk az általunk választott feladatkártya pakli legfelső lapját. Ebből az öt akcióból választhatunk alapesetben kettőt, kivéve, ha az időjárás felülírja azt, lásd fentebb a napsütést. Az egyes akciókat most nem részletezném, a szabálykönyvben szépen le vannak írva. A játék akkor ér véget, ha valamelyik játékos x db fejlesztést teljesített (ez játékosszámtól függ). Aki először teljesíti az adott számú fejlesztést, megkapja a császár kártyát, ami a játék végén +2 pontot fog érni. A kör még befejeződik (így elképzelhető, hogy mások is elérik az adott mennyiségű feladat teljesítését), majd számolás következik. Mindenki összeadja a teljesített feladatkártyáin szereplő pontokat, és aki több ponttal rendelkezik, megnyerte a játékot, és a császár gratulációját. Pontazonosság esetén a több pandás feladatot teljesítő játékos a győztes. Ha még ilyenkor döntetlen alakulna ki, a játékosok megosztoznak a győzelmen. A szabálykönyv végén a szerző tippeket ad kezdő játékosoknak. A Takenoko egy nagyon édes játék, egyszerű, könnyen tanulható szabályokkal, szép, színes asztalképpel. Családi társasjátéknak tökéletes, mondhatnám, kötelező darab. Kiegészítője, az Apróságok (Chibis) szerintem szintén kötelező darab, sokat hozzáad az alapjátékhoz, együtt javasolnám beszerzésüket. Kapható, ára 5-6000 ft között mozog.

Bevallom, a most következő társasjátékkal picit féltem, hogy ide vegyem-e ebbe a tematikus részbe, ugyanis, bár a játék, tematikáját tekintve, keleti, de nem derül ki egyértelműen a leírásából, hogy Japánban járunk, esetleg Kínában, vagy valahol másutt. Pagodák ugyanis nem csak Japánban vannak. A történet szerint egy gyönyörű keleti birodalomban a királynő és hívei misztikus pagodát emeltek, hogy az istenek kedvében legyenek. A Pagodák kertjében pontokat gyűjtünk panorámák kialakításával, tájképkártyák befejezésével. A végső pontszámot a jóakaratok összessége határozza meg. Az előkészületek során összerakjuk a pagodát, mellé tesszük a pontozólapkát, mindenki magához vesz egy tervezéslapkát és négy pontjelölőt egy-egy választott színből. Ezután egy-egy pontjelölőt a négy istensáv mindegyikének hármas mezőjére helyezünk. A kártyákat tájkép oldallal felfelé helyezve megkeverjük, majd minden játékosnak osztunk ötöt. Fontos, hogy senki ne lássa a többiek lapjainak alapzati részét. A többi lap lesz a húzópakli. Ebből felhúzunk három lapot, ez lesz a kínálat. Tegyük az erőforrásokat (fa, kő, víz, növény) a pagoda mellé. A bónuszlapkákat rendezzük el típus szerint. A számozott paklikat csökkenő sorrendben tegyük egymásra. Kezdődhet a játék! Egy játékos a körében három akciót hajt végre az alábbiak közül:  Kijátszhat egy kézben lévő kártyát az alapzat oldalával felfele. Elforgathatja a pagodát és erőforrásokat gyűjthet be. Elvehet egy tetszőleges erőforrást. Átcsoportosíthatja az erőforrásait. Utóbbi három akcióhoz minden esetben kártyát kell eldobnia a kezéből a szabálykönyvben leírtak szerint. Amikor egy alapzatkártya erőforrásigényei teljesülnek, az erőforrások visszakerülnek a készletbe, az alapzatkártya megfordul, tájképpé válik. Ilyenkor a megfelelő tájképjelölőt eggyel előre mozgatjuk. Amikor teljessé válik egy panoráma, elvehetünk egy bónuszlapkát. Itt fontos, hogy két egyforma bónuszlapkánk nem lehet. Amikor végeztünk annyi lapot húzunk, hogy újra öt lap legyen a kezünkben. A játék akkor ér véget, amikor játékosszámtól függően (2-4 játékos játszhatja) x db befejezett tájképe lesz valakinek. A forduló még lemegy, és utána számolunk. A pontok számát a tájképek, a pontozósávon lévő jelölőink és a bónuszpontjaink összessége fogja meghatározni. A több pontot gyűjtő játékos nyer, pontazonosság esetén a több befejezett tájképpel rendelkező, ha még így is döntetlen lenne, akkor a legtöbb részletből álló panoráma tulajdonosa a győztes. A társast 10-13ezer ft között szerezhetitek be.

Ez volt a Japán tematikájú társasjáték ajánlóm második része. Addig is, ha tetszett valamelyik eddig bemutatott társasjáték, irány a bolt vagy egy webáruház, ha pedig otthon pihen a polcodon és már régen vetted elő, itt az alkalom, hogy leporold és játsszatok vele egy jót! Jöhetnek kommentben a kedvencek!