Hello Mindenki!

Ahogy ígértem az előző írásom végén, most arról beszélnék Nektek, hogy miért jó társasjátékozni. Hangsúlyoznám, hogy ez a cikk elsősorban azoknak íródik, akik most ismerkednek a társasjátékok világával, de olyanoknak is hasznos lehet, akik szeretnének bevonzani embereket a környezetükből, de eddig ez valamiért nem igazán sikerült.

Nagyon sok gondolat cikázott a fejemben, amikor pontokba szedtem, hogy miről szeretnék beszélni, hangsúlyoznám, nem fontossági sorrendet állítottam fel, mindegyik tényező egyaránt fontos, sőt, lehet, hogy valaki a cikk elolvasása után még tudna sorolni néhány dolgot, ezt majd akkor kommentben tedd meg, köszönöm! :)

Először is, egy új világ nyílt meg számomra azzal, hogy belekóstoltam ezekbe a modern játékokba. Azért egy dobok-lépek (Gazdálkodj okosan!) és egy ütős-vivős (snapsz) mechanizmus után megismerkedni olyan társasjátékokkal, amelyek teljesen más mechanizmusokat használnak (majd a mechanizmusokról is fogok írni), olyan asztalképpel, komponensekkel, grafikával rendelkeznek, hogy az ember csak tátja a száját, gondolhatjátok, hogy ez mekkora élményt jelentett számomra, de még ma is rácsodálkozok egy gyönyörű központi táblára, egy szépen kidolgozott minire, vagy egy szuper tematikára, amely nagyszerűen átjön a játék során.

Megváltozott ezektől a játékoktól az életem, hiszen onnantól kezdve, hogy megvettem első játékomat (ez a Catan telepesei volt), hétvégente állandóan ezzel játszottunk. De előbb meg kellett tanulnom a szabálykönyvet és azt elmagyarázni a többieknek, hogy megértsék, hogy már az első alkalommal tudjuk – szinte – kifogástalanul játszani.

Újra elkezdtem tanulni. Hiszen a játékok szabályait tanulni kell, vagyis a játék kér szellemi befektetést, ami nyilván időt is vesz el az embertől. Ezt nem mindenki szereti, viszont én ilyen téren mazochista vagyok, mert a szabálytanulást imádom, amikor megjön az új szerzemény, dobozbontás, kinyomkodás, kártyák befóliázása és jöhet a szabálykönyv olvasása, tanulása. Bevallom, előtte azért nézek szabálymagyarázó videókat, szerencsére már egyre több elérhető magyar nyelven, az angollal sincs különösebb gondom, de azért jobb az anyanyelvünkön hallgatni ezeket.

A játék – bármilyen játék – szellemileg frissen tartja az embert, javítja a memóriáját, növeli a koncentrációs képességét, az ember a játékra figyel, kizár minden külső tényezőt, elfelejti a hétköznapok problémáit, minőségi időt tölt együtt a családjával, barátaival, új embereket ismer meg, olyanokat is, akikkel talán soha nem találkozott volna, ha nem születik meg az életében ez az új hobby. Így tudnám összefoglalni röviden-tömören azokat a dolgokat, amiket nekem adtak/adnak ezek a játékok a mai napig.

Említettem a tematikát, egyes játékok annyira jól vannak tematizálva, hogy az ember rengeteget tanul a játéktól, pl. történelmet. Most hirtelen a Concordia c. játék jutott az eszembe, s bár történelemből tanultunk az ókori Rómáról, mégis, jó volt újra elolvasgatni a térképen az egyes provinciák, városok latin neveit.

Önismeret. Ezt nem írtam fel, ez most ugrott be. Gazdálkodós játékoknál én sokszor nem mertem nagyon költekezni, kereskedni, inkább gyűjtögettem és a végén ráfáztam. Mert engem így neveltek, ne költekezz túl sokat, tartalékolj, jöhetnek még nehéz idők. Ez igaz. De bizonyos játékokban ezt el kell engedni. És ma már ott tartok, az életemben, hogy a pénzre úgy tekintek, mint fizetőeszközre, ami azért van, azért kaptam a munkámért, mert megérdemlem, és igen, költenem kell belőle, pl. társasjátékra, és ha egy játék nekem nagyon kell, akkor ne az árát nézzem, ne sajnáljam rá a pénzt, meg kell venni, aztán jöhet a rituálé, a dobozbontás, a szabálytanulás és aztán az életre szóló játékélmény. :)

Mert a játék, ha nyersz, ha utolsó leszel, vagy pár ponttal maradsz el az első helytől, összességében véve élményt ad, egyfajta flow (ez manapság divatos szó) élményt, és ez valóban így van. Amikor még napokkal, sőt, hetekkel később is arról beszéltek, hogy „hú, az mekkora party volt, és a végén, amikor eldobta a lapot, és te még oda tudtál lépni, ő meg még le tudta rakni és totál nem tudtuk, hogy most ki nyert, annyira jó volt mindenki”, na, ezek azok a dolgok, amelyeknek az értéke felbecsülhetetlen.

Vannak játékos típusok, és bizony előfordul, hogy nem mindenkivel ugyanolyan jó élmény ugyanazzal a játékkal játszani, mert van pl. az alfa játékos, akivel nem jó kooperatívat játszani, van az AP (analízis-paralízis) játékos, akivel egy másfél órás játékot fél nap alatt játszol ki, és a végére lezsibbad az agyad a sok várakozástól, van a türelmetlen játékos, aki egyszerűen idegesít a beszólásaival ésatöbbi. Azt akarom ezzel mondani, hogy az empátia és a türelem nagyon fontos akkor, ha leülsz másokkal játszani. Ha te nem vagy ilyen természetű, akkor gyakorold, de a játék előbb-utóbb ilyenné fog tenni, és ezért is hálás leszel majd egyszer.

Játszani jó dolog, játszani kell, soha nem késő elkezdeni és el kell felejteni a kifogásokat, mert abból mindig mindenkinek sok van. Mert a minőségi idő elvesztegetését soha nem fogod visszahozni!

Ahogy George Bernard Shaw mondta, „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” (We don’t stop playing because we grow old; we grow old because we stop playing.)

Írjátok meg, hogy Nektek milyen élményt ad a társasjátékozás, szereztetek-e új barátokat, megváltoztatta-e valamely szokásotokat, jobb emberré tett-e benneteket stb. stb?